Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Csanády Sándor: Kölcsey a magyar életsors vonalában
Csanádi/ Sándor: Kölcsey a magyar életsors vonalában. 293 használásával lehet alkotni nagy és csodálatos dolgokat. Ezt a Köl- csey-ideát is igazolja a mai Európának nem egy nagy példája. Kölcseynek a szíve is beledobogott a magyar jövőbe. Mert nemcsak az emberi jogok száraz, bár szép tanát vette át a Nyugattól, de az érzés, a lélek, a magyar lélek egységéről is álmodozott. Ezt az álmot is örökségül hagyta, de előbb a pozsonyi országgyűlésen hitet tett mellette. És ha álmok nincsenek, akkor tervek sem születnek, tettek sem érnek. IV. Állj meg csendes időben a Duna partján, mikor szellő sem borzolja a víz színét, hallani fogsz csodálatos hangokat, hallani fogja a lelked, amint a tovasurranó vízből messze falvak méla harangszava száll ki hozzád. Állj meg viharos időben a Duna partján, mikor a szélvész hullámokat hullámokra tornyosít rajta, hallani véled távoli országok dörejes lármáját, s régi idők förgeteges története rázza meg a lelkedet, mert a vízből, a Duna árjából feléd sóhajt a múlt. V. Állj bele a magyar sors életvonalába, állj bele a magyar történelem csendes, lassú áramlásába, hallod majd a költők halk, méla dalát. Ezt ritkán hallod. De állj bele mélyebben a magyar sors életfolyamába, hallod majd Zrínyit, amint messzezengőn kiáltja : Ne bántsd a magyart ! Hallod majd Széchenyit: Magyarország nem volt, hanem lesz! Hallod Vörösmartyt: Hazádnak rendületlenül! Hallod Petőfit : Most, vagy soha ! És hallod Kossuth szavát : Veszélyben a haza ! De ma is a legjobban a lelkedre hat Kölcsey imája : Isten, áldd meg a magyart, mert megbűnhödte már e nép...! Amint elzúg mellettünk a XIX. század, el a XX. század első harmada, kizendiil belőlük, hogy a negyvennyolcas idők legendás lelke Kölcsey hazaszeretetétől fogott tüzet, tőle tanulták ezt a legnagyobbak is ; Deák Ferencnek építő magyarjai Kölcsey Ferenc iskolájában nevelkedtek ; a millennium ünnepén milliók könnyeznek együtt örömben, szegény és gazdag együttünnepel, mert Kölcsey szelleme jár közöttük ; ma is sóhajtunk Kölcsey után, akinél önzetlenebb embert alig hordott, talán nem is hordott a magyar föld. A Parainesist mint elszürkült közhelyek gyűjteményét a poros könyvek közé tehetik az újfentízlésűek, és mosolyoghatnak Kölcsey Mea culpáján Berzsenyi miatt, de ha a betűk és száraz adatok mögé nézünk, meg kell éreznünk, hogy a magyarság utolsó száz. esztendejének sorsában és életvonalában ott áll Kölcsey törékeny, de fenséges alakja, ott él hatalmas szelleme, ott hat most is a magyar köziélekben ; és száz esztendőn keresztül is kinyomozhatatlanul, kielemezhe- tetlenül itt dobog a szíve a mienkben. Csak bele kell állani a magyar életsors vonalába, csak engednünk kell, hogy a ma is élő Kölcsey a szívünkre tegye a kezét, akkor ma is beszélhetünk vele, mert itt van közöttünk, kihallik a szava a Duna
