Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Csanády Sándor: Kölcsey a magyar életsors vonalában
290 Csanády Sándor : Kölcsey a magyar életsórs vonalában. Kölcsey a magyar élet sors vonalában. — Halálának 100 éves fordulójára. — I. Állj meg csendes időben a Duna partján, amikor szellő sem borzolja a vizet. A sima tükör nem mutatja, hogy lent a mélyben hatalmas víztömeg hömpölyög és nyomul előre rettentő erővel. Az apró víz- cseppek zizegő beszédét, amint egymást kergetik, előzik, csak a Sebőknél, vagy a parti fűzfák között hallod, egyebütt emberi fül nem fogja fel a roppant víz lélekzését, sóhajtását és halk meséjét. Ha pedig követ dobunk a folyóba, apró hullámgyűrűk támadnak, terjednek tova, és aztán elhalnak. De lent a mélyben, az egymás mellett futó vízcseppek továbbviszik a rezgéseket el a tengerig. Ha kinyitod a lelked, hallod, hogy a folyó beszél, beszél az előbb behajított kőhöz is. Ezernyi hangból szövődik össze rejtelmes suhogása. Belehullott kövek csobbanását, belehullott emberek sikoltását, a partról beleszűrődő beszédek hangját viszi tovább ez a titokzatos zúgás, amelyet csak lélekkel lehet hallani. Mikor azonban vihar korbácsol végig a Duna hátán, akkor a mélyből felzeng a sok titok, megerősödnek a hangok, a parányi vízcseppek dübörögve beszélnek. A hidak pilléréhez csapódó hullámok iszonyú lármájában hallod a Feketeerdő rigófüttyét, a Svábföld kakukóráinak kiáltását, a partmenti falvak harangszavát, a nagyvárosok lihegését és a magyar föld minden sóhaját. Ha majd a tudomány eljut odáig, hogy a hangok vizsgálatánál nemcsak a rezgések számát tudja mérni, de szétbontja a Duna titokzatos beszédének szövedékét is, akkor kiderül, hogy még egy behajított kicsi kőnek sem hal el a hangja, hanem továbbszínezi a vízcseppek halk zenéjét, máskor meg vad harsogását. Kiderül, hogy a vizek zengő dalában vannak szólamok, melyek messziről érkeztek és soká tartanak, némelyek örökké. A magyar nemzet életf oly ójának is van egy dallama, mely századokig zokogott a lelkek mélyén, ott rejtőzött a vízcseppek titkos zenéjében, hogy azután Kölcsey ajkáról ezer esztendő küzdelmes történetével megszentelt élet jogot hirdessen és követeljen a magyarság számára, mert : ,,Megbűnhödte már e nép A múltat s jövendőt /“ II. II. A Kölcsey-emlékünnepélyek lezajlottak. A megemlékezéseket, tanulmányokat, cikkeket bizonnyal lajstromba is szedte már a bibliográfia. Voltak közöttük emelkedett szellemű írások, beszédek, de akadtak olyanok is, melyek lelkendezve mutattak rá Kölcsey egyéniségének ellentétes vonásaira. Hogy Kölcsey liberális gondolkodású volt
