Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jellemnevelés a középiskolában
Dr. Ruhmann Jenő : Jellemnevelés a középiskolában. i>á A jellemnevelés azonban nemcsak erkölcsi intelemmel és közvetlen példaadással történik, hanem bőséges anyagot nyújtanak hozzá az iskolai tanulmányok is. Nincs tárgy, amelynek tanítása közben ne kínálkoznék alkalom arra, hogy a tanultakat a növendékek jellemfejlesztése szempontjából érvényesítsük. A leggazdagabb anyagot a vallástan, illetőleg a biblia szolgáltatja. Van-e, akire ne hatott volna az önfeláldozásnak az a példája, amelyet mindnyájunk mestere, Jézus Krisztus nyújtott? És hogy fejleszti a hithűség és állhatatosság erényét az apostolok, a vértanuk, Luther és a reformátorok példája? Hatalmas jellemfejlesztő értékük van mindazoknak a különféle nyelvű irodalmi tanulmányoknak is, amelyeket a tanuló az iskolában folytat. A költőknek halhatatlan szavakkal kifejezett erkölcsi tanítása, intelme vagy a feddhetetlen embert magasztaló jellemzése nemcsak, hogy kitörölhetetlenül belevésődik az ifjú emlékezetébe* hanem őbenne is fölkelti a becsvágyat, hogy ő is „iustus cl tenax propositi vir“, és „integer vitae scelerisque purus“ férfi legyen, ahogy azt a római költő, Horatius véste bele szívébe. Vagy milyen hatalmas erővel prédikálja Petőfi minden magyar ifjúnak : „Ha férfi vagy, légy férfi, Ne hitvány, gyönge báb. .. Vesd meg, kik egy jobb falatért eladják magukat, ,Koldusbot és függetlenség !‘ Ez légyen jelszavad.“ De nemcsak költészetük, hanem életük példája is jellemnevelő legtöbb költőnknek. Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Petőfi, Arany, Madách nemcsak halhatatlan szavakba öntött gondolataik erejével, hanem nemes és férfias egyéniségük példájával is befolyásolhatják az ifjú jellemének fejlődését. A tanár egyik fontos feladata, hogy ezeket az értékes nevelő és jellemfejlesztő mozzanatokat tanítás közben a nevelés szempontjából is felhasználja. Bőségesen nyújtja, szinte kínálva kínálja a jellem kialakításának megbecsülhetetlen indítékait a történelem tanulmányozása, sőt csak akkor lesz igazán „mag'istra vitae“ a história, ha tanulságai formáló hatással vannak az ifjúság jellemére. Leonidasnak és társainak thermopylaei önfeláldozása, Mucius Scaevolának szinte megdöbbentő hősiessége, Zrínyi Miklós hazaszeretete az erkölcsi nagyság halhatatlan példái, s cselekedetük emléke ma is megrázó erejű. Ilyen s hasonló példákkal tele van a történelem, az ily tettek magukban is beszélnek, hatnak, nevelnek, s alakítják az erős benyomásokra fogékony ifjú lelkeket. De nemcsak a kard, hanem az élőszó, a toll s általában a polgári munka nagyjainak, az államférfiaknak tettei és alkotó munkája is jellemformáló erejűek. Perikies, Augustus császár, Bismarck, Széchenyi, Deák, Kossuth, Mussolini egyénisége és életműve nem kevésbbé lehet irányító hatású a jellem kifejlődésére, mint az életüket hazájukért feláldozok példaadása. Mikor azonban az ő életüket és egyéniségüket követésre méltó, tündöklő példaképül állítjuk az ifjúság elé, óvakodjunk attól, hogy diszharmonikus mozzanatokkal megzavarjuk a várt és elérni szándékozott hatás
