Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jellemnevelés a középiskolában
2 1 Dr. Ruhrnctnn Jenő : Jellemneveiés a középiskolában. összhangját. A nevelő hatás zavartalansága megkívánja, hogy a történelem és az irodalom nagyjai életének és alkotásainak ismertetésénél mellőzzünk minden olyan adatot, méh- a csodált hőst a hétköznapi élet pongyolájában, tehát apró-cseprő emberi hibáival, botlásaival és tévedéseivel állítja elénk. Emberi sors, hogy senki sem lehet tökéletes, a nagy embereknek is megvannak gyarlóságaik, amelyek hasonlókká teszik őket hozzánk, mindennapi emberekhez, ők azonban messze ragyogó kiválóságukkal s nem kisebb-nagyobb hibáikkal tették magukat halhatatlanokká. Ne pécézzük tehát ki, sőt még csak ne is emlegessük a nevelésünkre bízott ifjú előtt a nagy emberek gyengeségeit és hibáit, mert ezzel könnyen leronthatjuk azt a hatást, amit a példájukra hivatkozással el akarunk érni. Az még nem történelemhamisítás, ha egyiknek hiúságát, másiknak iszákosságát, a harmadiknak szerelmi kisiklásait elhallgatjuk előtte, mert ha minderről már gyermekésszel tudomást szerez, könnyen kiábrándul eszményképeiből, sőt még a maga hibáira is mentséget és igazolást talál azoknak az életében, akiket példaképpen állítottunk eléje. Érett fejjel, az élet titkainak ismeretében ha megismeri is a nagy emberek életének előtte addig ismeretlen részleteit, egészen máskép fog ítélni fogyatkozásaikról, mint tette volna gyermekésszel, mert akkorára ő is elsajátította a római költő bölcseségét : „Homo sum et nihil humani a me alienum puto.“ Azonban nemcsak a szellemi tanulmányok nyújtanak bőséges alkalmat a tanuló jellemének formálására, hanem az ifjúsági körök élete, a testnevelés, a sportok gyakorlása, főkép pedig a cserkészet jelentős tényezője a jellemnevelésnek. A jair play elve és gyakorlása a sportokban, a szívet-lelket nemesítő cserkészmunka, az ifjúsági körök tevékenysége mennyi értékes indítékot szolgáltat a jellem- formálásra ! Nagyon hatásosak a mai életből, a tanuló környezetéből, ismerősei sorából vett egyéniségek példái, ha valóban olyanok, hogy követésre méltóknak bizonyulnak. Állítsuk a becsületes, tettre- kész, önzetlen és önérzetes embert példaképpen az ifjúság elé, hangsúlyozzuk előtte, hogy nem anyagi vagy társadalmi helyzetük, nem is csupán az életben elért sikereik alapján kell megítélnünk embertársainkat, hanem elsősorban egyéniségük erkölcsi értékének szempontjából. Ha az ifjú gyermekkorától ebben a felfogásban nevelkedik, megvan a biztosítékunk rá, hogy jellemes ember lesz belőle. A következetes eljárás persze nagy felelősséget ró a nevelés hivatott irányítóira, szülőkre és pedagógusokra, mert nevelésük csak akkor lesz hatásos, ha életük példája nem cáfolja meg tanításukat. Hiába prédikálnak az ifjúnak önzetlenségről, ha kapzsiságot kell látnia azoknál, akik nevelik, hiába szónokol önérzetről a mindig meghunyászkodó, s hiába üldözi a hazugságot az, aki maga is könnyen és gyakran vét az igazmondás erénye ellen. A személyes példaadás szülők és pedagógusok részéről minden oktatásnál, minden hivatkozásnál fontosabb és értékesebb. A gyermeknek és ifjúnak erkölcsi légkörben kell nevelkednie, következetes eljárással kell rászoktatni őt a jellemes
