Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jellemnevelés a középiskolában
22 Dt. Rnhmarm Jenő : Jellemneveté.s a középiskolában. önző ember legyen belőle. Határok közé keli szorítani természetes önzését, s megtanítani az embertársai érdekét figyelembevevő, önzetlen cselekvésre. Az iskola a tanulótársak nagy közösségébe állítja a növendéket, s ez a közösségben élés a szociális érzés kifejlődésének nagyon kedvez. Nem is annyira a szülők és tanárok intelmei, mint inkább a tanulótársaknak egymásra hatása fejleszti ki bennük ezt az érzést, mely kezdetben mint pajtási, majd baráti, végül mint igazi bajtársi érzés rögződik meg lelkűkben, s elszakíthatatlan szálakkal fűzi össze az iskola kis társadalmának tagjait. Sehol sem szövődik annyi sírigtartó barátság, mint az iskola padjai közt, s az ifjúkori barátság emlékét drága kincsként őrizzük meg halálunkig. Nem is tudják tehát azok a szülők, akik távoltartják gyermeküket az iskolától, s magántanulóként végeztetik velük tanulmányaikat, hogy milyen nagy értéktől : a szociális érzés áldásától fosztják meg gyermeküket. Az igazmondó, kötelességtudó, önérzetes és önzetlen embert olyan szóval, amely a legnagyobb megtisztelés mindenkire, becsületesnek mondjuk. Ez az erkölcsi értékítélet méltán megilleti azt az ifjút is, akiben az előbb említett jellemvonások megtalálhatók. Boldog lehet az a nevelő, szülő vagy pedagógus, aki nevelésének eredményét növendéke becsületessségében találhatja meg ! Ezt a nagy erkölcsi értéket tudatossá kell tenni a növendékben, vagyis erősítenünk és fokoznunk kell becsületérzését, viszont óvakodjunk attól, hogy azt igazságtalan gyanúsítással vagy durva szavakkal megsértsük. Bizony sokan esnek abba a hibába, hogy azt, akit nevelnek, valami hibájáért vagy mulasztásáért a durva és sértő szavak egész özönével árasztják el, nem gondolva arra, hogy a goromba szidalmak vitriolja kimarja a lélek értékes zománcát, a becsületérzést. Az ilyen bánásmód elkeseredetté, makaccsá, vagy ami még rosszabb : a szidás iránt közönyössé teszi a növendéket. Mértéket kell tehát tartani a büntetésben ; a rendreutasítás és korlmlás energikus legyen, de rövid, s ne sértse az önérzetet és ne alázza meg azt, aki büntetésben részesül. A hosszadalmas, meg-megújuló s szinte Fart pour l’art folytatott veszekedés és szidás többet árt, mint használ, s a rossz orvos eljárásához hasonlít, aki a helyett, hogy egy gyors mozdulattal kitisztítaná a sebet, folyton csak piszkálja, s nem hagyja behegedni. Az örökös szidalomnak még egy igen káros következménye lehet, amely nagyon hátráltatja, esetleg egészen meg is béníthatja a növendékben az akaraterő kifejtését. Ez pedig az ú. n. csökkentértékűség érzete, ahogy német tudományos műszóval nevezik : Minderwertigkeitsgefühl, ami abban nyilatkozik, hogy a növendék hibáinak szüntelen hangoztatása miatt elveszti önbizalmát, lemond a javulás reményéről, beletörődik természete javíthatatlanságába, akaratereje elernyed, végül is, elcsügged, s még az életet is megunja. Ez a súlyos lelki gátlás lassanként minden erőkifejtésre képtelenné teszi, ezért elhatalmasodását minden erővel le kell küzdeni. Tehát ne tartsuk a növendék szeme elé mindig hibáinak kartotékját, hanem inkább keltsünk benne önbizalmat a javulás lehetőségének reményével.
