Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
Horváth Károly : Az énektanítás időszerű kérdései. 265 Óravázlat. A tanítói eljárás alapelvei az énekórán is megvalósíthatók. A tervszerűséget a jól szerkesztett tanmenet mellett biztosítja még a lelki- ismeretes gonddal elkészített óravázlat is. Olyan segítség ez a tanár számára, amelynek haszna sokkal nagyobb, mint a ráfordított idő. Nem kell a vázlatnak bőbeszédűnek lenni. Énekórán úgysem sok alkalom van beszédre. Az előírt elméleti anyagból alig valami jut egy órára, s a jól bevezetett érzékelés és az ügyesen megszerkesztett rajz, grafikon minden szónál többet magyaráz. De igen könnyen megvalósítható a másik pedagógiai alapelv, az osztály foglalkoztatás is, mert hiszen minden kóruséneklés osztályfoglalkoztatás. Az általános metodikai tagolást is meg lehet és meg is kell csinálni az énekórán. Így a következő módszeres tagolások kínálkoznak : 1. Légzési és hangképző gyakorlatok. Minden óra elején (I. osztályban elég, ha pár hét után kezdjük) állva — ha lehet, nyitott ablak mellett — a tiszta hangvétel, a folyékony hangvezetés, az érthető hangzókiejtés és a dinamikai árnyalatok, ritmikus képletek gyakorlása. Kb. öt-hat perc. 2. Kóruséneklés. Az előző órán átvett új elméleti anyag (skálák, hangközök, hármashangzatok, módosítás, ritmikus, dinamikus jelenségek stb.), technikai gyakorlatok (betűnévvel vagy szolmizálva, ütemezve, kísérettel vagy a nélkül), és az előző órán tanult dalok áténeklése. Nyolc-tíz percnél többet nem kíván. 3. Házi jeladat ellenőrzése. Erre ritkán van szükség. Célja csak a hangjegyírás begyakorlása, tárgya másolás a Nótáskönyvből. Egy-két perc alatt elvégezhető. 4. Számonkérés. Négy-hat tanuló egyenkénti felelése a legutóbbi egy-két óra elméleti anyagából, gyakorlataiból és dalaiból. Érre feltétlenül szükség van nemcsak azért, hogy megismerjük a tanulók egyéni képességeit, hanem mivel osztályozni is kell a növendékeket. Éppen ezért nem árt ezeket a feleleteket mindjárt bejegyzéssel értékelni is. Az énektanár, aki a református iskolában minden tanulót tanít, nem osztályozhat nyugodt lelkiismerettel csak emlékezetére támaszkodva. Ez az egyénenkénti felelés természetesen a bot- fülűekre is kötelező épúgy, mint az osztálybeli kóruséneklés. Ki-ki úgy énekel, ahogy tud. De olyan tanuló, akinek se melodikus, se ritmikus hallása egyáltalán ne volna, alig van. Ha mégis akad ilyen, meg kell nála elégednünk a jóakarattal. Egy-két felelő után aztán, különösen a felelőnél nem sikerült gyakorlatokat vagy dalokat, az osztály kórusban is elénekelheti. Ez által a felelés élénkebbé válik. A VI. osztálytól kezdve a feleletek a tantervben előírt ismeretekről számolnak be a tankönyv nyomán. A számonkérés 10—12 percet vesz igénybe. 5. Diktálás. Erre az osztálytanításban igen ritkán van alkalom. Jóképességű osztállyal azonban időnként meg lehet próbálni, de csak igen szerény kívánalmakkal, kis távolságokban mozgó, egyszerű
