Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jellemnevelés a középiskolában
Dr. Ruhnutnn Jenő : Jr [lem nevetés a középiskolában. 1 !t lélekben egészséges s az élet megpróbáltatásaira felkészült és meg- edzett, tudományosan művelt emberré akarja formálni az iskola a gondjaira bízott ifjút. Ez a gazdag nevelési programm felöleli a növendék egész érzelmi, értelmi és akarati világát, kiterjed a benne rejlő jó tulajdonságok kifejlesztésére s a rossz hajlamok elfojtására, tehát egy munkában és kötelességekben gazdag jövendő élet alapvetését nyújtja. Az alábbiakban ennek a tágas feladatkörnek csak egy pontjával akarok foglalkozni, mégpedig az erkölcsi nevelés feladatköréhez tartozó jellemnevelés kérdésével. Mikép alakítsuk ki a gyermekben, majd a serdülő ifjúban a későbbi férfinak szigorú erkölcsi elvekhez igazodó, következetes cselekedetekben megnyilatkozó, határozott jellemét? A jellem erkölcsi fogalom, s a léleknek azt a készségét jelenti, mely az embert erkölcsi elvek szerint való következetes cselekedetekre ösztönzi. Jellemes embernek mondjuk azt, aki becsületes, igazszavú, őszinte, aki saját „erkölcsi értékét többre becsüli anyagi érdekénél, tehát nem tagadja meg emberi méltóságát, s nem keresi megalázkodással és hízelgéssel a mások, rendszerint a hatalmasok kegyét. A jellemes ember akaratában és cselekvésében következetes, viselkedésében gerinces, nem ingadozik ide-oda, hanem erős meggyőződésű, nem titkolja felfogását, s érte, ha kell, bátran helyt is áll. A jellemes embert tiszteljük, s követendő példaként állítjuk az ifjúság elé. Mivel a gyermekben már benne rejlenek a későbbi férfi jellemének csirái, a nevelésnek az a feladata, hogy a szunnyadó jó tulajdonságokai fölkeltse, kifejlessze és megerősítse, a rosszakat pedig lehetőleg már csiráikban elfojtsa az ifjúban, vagy legalább képessé tegye rá, hogy öntudatosan uralkodjék rajtuk. A jellemnevelést már egész kis korában meg kell kezdeni a gyermeknél, s a leendő férfi jelleme 17—1 <S éves korára többnyire teljesen kialakul az ifjúban. Nagy ritkaság, hogy ezen a koron túl még lényeges változáson vagy átalakuláson menne át a már megállapodott jellem. A jellemnevelésnek átlalában két módja van, amelyeket egymással párhuzamosan kell alkalmazni, hogy célt érjünk. Az egyik mód az erkölcsi oktatás, a másik a példaadás, illetőleg példákra hivatkozás. A gondos szülő már akkor megkezdi gyermekénél az erkölcsi nevelést, s ezzel együtt a későbbi jellem kialakítását, mikor gyermeke még iskolába sem jár, csak éppen beszélni tud. Elsősorban igazmondásra kell szoktatnia, s kérlelhetetlenül üldöznie kell a hazugságot. Ez a rút tulajdonság a léleknek igazi rákfenéje, s az ellene való küzdelmet nem lehet elég korán megkezdeni. Szülői háznak és iskolának következetesen és szigorúan kell üldöznie a hazugságnak még a kísérletét is a gyermeknél, s ha mégis elköveti e bűnt, kérlelhetetlenül követnie kell azt a büntetésnek. Következetesen rá kell szoktatni a gyermeket, hogy még akkor is mondja meg az igazat, ha abból kár háramlik rá, s ha esetleg valami csínyt, mulasztást, vagy hibát követett el, ne igyekezzék alkalmi hazugsággal kivonni magát a következmények alól. A.nevelői bölcseség viszont megkívánja, hogy a hibáját őszintén 2»
