Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
246 Dr. Kerecsényi Dezső : Módszertani vázlat. juttatja, célját ízlésesen szolgálja, de azért a posztót nem törekszik pótolni és fölöslegessé tenni. És e ponton lép be, nyomul előtérbe, válik uralkodóvá a tanár egyénisége. Minden iskolának ez az uralkodó plánétája, amelytől függ a tanulók kedvező és kedvezőtlen lelki továbbfejlődése. Az olyan tanári egyéniség, mely a tanitást veleszületett készségeivel művészetté tudja avatni, mely folyton képezi magát, és lépést tart a haladó tudománnyal, mely nemes elhivatást lát ebben az idegőrlő, önmagát feláldozó és állandóan szétanalizáló munkában, nem pedig üzletes hocci-nesze robotot, valóban áldás a maga intézetére. Az ilyenek megfigyelhetése, a velők való együttlét az órákon számomra mindig igazi gyönyörűséget jelentett, és hála Istennek, jóleső lélekkel mondhatom el, sok ilyen magyar köznevelőt láttam tankerületem különböző iskolafajaiban. Az ilyenekben benne van a most tárgyalt három § szabályainak egész abc-je, alfától az ómegáig. Ebben kívántam egészen röviden megfelelni azon kérdésre, amit mondanivalóim elején kitűztem. Végezetül még csak két kijelentést akarok tenni. Ismét hangsúlyozom : ezek csak forgácsok egy nagy egészből, és nem jövőre szóló programmot adtam magam részéről, hanem csupán a lepergett múlt hagyatékát. Debrecen. Vitéz dr. Bessenyei Lajos. Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz. Bármely tantárgy tanításának gyakorlati módszereiről írni annyit jelent, mint elindulni egy végtelen és előre nem látott eredményű útra. Az út végtelen, mert nincs az a „teljes“ és mindenre kiterjedő módszertan, mely ne volna változatokkal, kiegészítő mozzanatokkal gazdagítható. Az eredmény pedig előre nem látható, mert sohasem tudhatjuk : sikerül-e áttörni azt a falat, mely a módszertani tanácsokat adó egyik tanító-nevelő egyéniséget a másiktól, a befogadótól, elválasztja. A módszertanokban mindig sok a magán- beszéd-jelleg. Voltakép vallomások egyetlen ember munkájáról, visszapillantások és emlékezések egyszer vagy többször elvégzett munkára. Bármennyire igyekszünk is arra, hogy az ily módszertanoknak a tárgyias és a mindenkire kötelező érvényesség jegyét megadjuk, végzetesen együttjár velük megfogalmazójuk személyes hangsúlya. E vonástól nem mentes az a módszertan sem, mely a legtárgyiasabh tantárgyak valamelyikével foglalkozik, a magyar nyelv és irodalom tanításáról szólónak, pedig talán éppen ez adja meg színét és hatóerejét. Egyetlen tantárgy tanításában sem elhanyagolható mennyiség a tanár személyisége. Némelyik iskolai tantárgyunkat mégis el tudjuk
