Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Dr. Kerecsényi Dezső: Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatáshoz
Dr. Kerecsémji Dezső : Módszertani vázlat. 247 úgy képzelni, hogy az anyag pontos meghatározásával és a módszer hajszálfínom kidolgozásával a tanító személyiség alkatának, különösen pedig érzületi felének lényegesebb szerephez alig kell jutnia. A magyar nyelv és irodalom anyaga, bármilyen kötött tanterv van előttünk, elhatárolhatatlan. A tanterv címszavai mögött messze vivő utak és beláthatatlan távolságok rejlenek. Itt a tanár személyisége szabja meg, hogy a tanulók mily távolságra merészkedhetnek el. Nincs tehát oly értelemben vett egyedül üdvözítő módszer, mely mindenki számára egyformán használható eszköz volna az eredmény biztos eléréséhez. Látszólag „elavult“ módszerekkel tanító tanárok érhetnek el életre kiható gazdag eredményt, és „modern“ pedagógusok is megútáltathatják a nyelvvel és az irodalommal való foglalkozást. Amikor a módszerről írunk, mindig oly egyenletsorral dolgozunk, melyben állandóan felbukkan egy ismeretlen és meghatározhatatlan tényező : a tanító egyéniség. Számolunk vele, jelentőségét is tudjuk, de számszerűen nem tudjuk megragadni, még kevésbbé közvetít- hetővé tenni. Az alábbi vázlat írója az új tantervet és utasításokat tartja szem előtt. Igyekszik elkerülni azt, hogy az utasítások módszertani tanításait itt megismételje. Ahol mégis ilyen ismétlés akad, azt a viszonylagos teljesség követeli meg. * Mindaz, ami a magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatásban módszer tekintetében feleletet vár, négyféle : 1. Az olvasmány közvetítése és tartalmi megértetése ; 2. az olvasmány segítségével történő lélekformálás ; 3. a nyelvi és irodalmi ismeretek ; 4. a nyelvi kifejezés szóbeli és írásbeli gyakorlása. Mind a négy mozzanat tanításunk minden egyes fokán és egymást állandóan áthatva szerepel. Módszeres eljárásunk elvei tehát részben olyanok, melyek tanításunk valamennyi fokán egyképpen érvényesülnek, részben pedig az egyes fokozatoknak megfelelően határozandók meg. Lássuk előbb az általánosakat. 1. Az olvasmány csak akkor lehet az irodalmi nevelőoktatás megalapozója és kiindulópontja, ha oly módon mutattuk be, hogy mindazok a hatóerők, melyek benne rejlenek, a bemutatással érvényesülni tudnak. Ezt az érvényesülést mindenekelőtt a jó felolvasás biztosítja. A tanár olvasmányt bemutató képessége viszont természeti adottság. Megmérhetetlen az az előny, amellyel a tanító és nevelő munkánkra elindulunk, ha megvan ez a képességünk. Hangunk zeneisége, hibátlan ejtésünk, hanghordozásunk árnyaló, kiemelő ereje olyan eszközök, melyek munkánk igen hathatós megalapozói és segítői. Ezenfelül még az a megfoghatatlan, csak érezhető kisugárzása személyiségünknek, mely növendékeink előtt mintegy bizonyságot tesz arról, hogy mi magunk is teljesen az olvasott mű hatása alá kerültünk. Ez az előadókészség, a hang és arckifejezés eszközeivel dolgozó sugalmazása a mű hatóerőinek kétségtelenül a színészi telje
