Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 5. szám - Molitor Gusztáv: Evangélikus tanítóképzésünk jövője

226 Molitor Gusztáv : Evangélikus tanítóképzésünk jövője. A törvény a miniszter hozzájárulási jogát bizonyára azért kívánta biztosítani, hogy érvényt tudjon szerezni ama követelményeknek, hogy tanítóképző-akadémiát csak líceummal, internátussal és gya­korló népiskolával együtt lehet fenntartani, továbbá, hogy az alkal­mazott tanárok képesítése és szakképzet Lsége, valamint elhelyezés, tanszerek és felszerelés tekintetében —- ideértve a gazdasági gyakorló terület, úgyszintén a gyakorló népiskolát, valamint annak felszere­lését is —-a jogszabályokban meghatározott követelménynek meg­feleljen. Miután a legtöbb tanítóképzőintézet még abban az időben épült, amikor a tanítóképzés csak négy évfolyamú volt, és már az ötödik évfolyam elhelyezése is nehézséggel járt, azért valószínű, hogy sok intézet a törvény itt felsorolt kívánalmainak nehezen tud majd meg­felelni. Nemcsak az intézetekben lesz kevés a férőhely, de — tekin­tettel arra, hogy az akadémiai tagozat hallgatói csak bentlakók lehetnek — a meglévő intemátusok és az azzal kapcsolatos köz­tartások helyiségei is kibővítésre és átalakításra fognak szorulni. Hogy a jelenleg működő két ev. tanítóképző- és tanítónőképző- intézet közül melyik rendelkezik leginkább azokkal a tárgyi adott­ságokkal, amelyeket a törvény előír, tárgyalni nem kívánom. Bizo­nyos azonban, hogy egyik-másik intézetet csak nagyobb anyagi áldozattal lehet a megkívánt helyzetbe juttatni. Szerintem azonban nemcsak ezek a tárgyi követelmények a jövő magasabb és tökéletesebb tanítóképzés feltételei, hanem nagy­ban hozzájárul ahhoz a város is a maga életével és kultúrájával, lakosaival, valamint egész környékével, szóval az egész környezettel, amelyben a tanítóképző-akadémia működni fog.- Nem célom mérlegelni most ezeket a tárgyi kívánalmakat, hanem rá akarok mutatni arra, hogy ev. egyházunk a jövőben is csak két tanítóképző-akadémiával, és egy tanítónőképző-akadémiá- val lenne képes az evangélikus tanítóképzést megnyugtatóan meg­oldani. Fejtegetésem alapjául az 1935. évi statisztikai adatokat hasz­nálom fel, amelyek az 1937. évi adatoktól csak némileg lehetnek eltérőek. A tanítóképzőintézetek létszáma 19. A 19 tanítóképző­intézetben a növendékek összlétszáma 3011 volt, akik közül 272 evangélikus. A 272 ev. növendék közül a két ev. tanítóképzőintézetbe 200, a tizenhét nem ev. (hét állami és tíz másvallású) tanítóképző­intézetbe mindössze csak 72 ev. növendék járt. Tekintettel arra, hogy az akadémiára évfolyamonként csak 25 hallgató vehető fel, a felvettek összlétszáma, s ezzel az evangélikus vallásúak száma is erősen csökkenni fog, s azért az ev. tanítók képzése a jövőben majd­nem teljesen a két ev. tanítóképző-akadémiára fog hárulni. Egy ev. tanítóképző-akadémiával az ev. tanítóképzést megoldani nem lehet, mert ez által az ev. tanítók száma annyira lecsökkenne, hogy nem lennénk képesek még ev. iskoláinkat és egyházainkat sem elegendő számú tanítóval és kántorral ellátni, és az állami, községi és társulati

Next

/
Thumbnails
Contents