Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Hazai irodalom
184 Hazai irodalom. rajzát, irodalomtörténeti és esztétikai méltatását elejétől-végig gaririond betűkkel szedeti, ezek a következők : Balassa, Zrínyi, Gyöngyösi, Mikes, Falusi, Bessenyei, Gvadányi, Kazinczy, Csokonai, Kisfaludy S., Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy K., Vörösmarty, Eötvös, Petőfi, Arany, Kemény, Madách, Jókai és Mikszáth. A második osztályba sorozott írók és költők életrajzát az irodalomtörténeti és esztétikai méltatás után apró betűkkel közli ; végül a kisebb jelentőségű írók életét, egész munkásságát kisbetűs szedésben foglalja össze. Az egyes fejezetekhez bőségesen csatol bibliográfiát. E lecsökkentett kiadásban természetesen rövidít az előbbi munkájában közölt gazdag repertóriumon ; viszont bővít is rajta azáltal, hogy a legújabb kutatások eredményeinek lelőhelyeire is rámutat. Amennyire csak tehette, itt is törekedett a szerző az anyag teljességére mind az életrajzi adatok, művek, tartalmak ismertetése, mind pedig a tárgyilagosan kifejtett és megokolt esztétikai ítéletek közlése tekintetében. Mi protestánsok különösen nagy elismeréssel adózhatunk neki az ú. n. protestáns korszak történeti eseményeinek, művelődéstörténeti törekvéseinek ismertetése és ugyanezen kor irodalmi életének vizsgálata és bírálata közben tanúsított elfogulatlanságáért, tudós pártatlanságáért. Ez emelkedett szellemű értékelésének megbízhatóságán kívül ennek a munkának is a régebbi művekből átmentett nagy értéke a teljesen kiforrott, könnyed és világos, minden körmönfontságtól, cikornyásságtól, szócsavarástól, erőltetettségtől mentes, egyszerűségre, érthetőségre törekvő színmagyar prózai stílus. Pintér Jenő irodalomtörténetírás inak ez a legújabb, mintegy utolsó összegezésében kikristályosodott terméke a magyar irodalom barátainak és tanárainak könyvtárából nem hiányozhatik. Kun Sándor. Magyar nyclvvédő könyv. Közrebocsátották Pintér Jenő és munkatársai. (Sárkány nyomda Rt. Budapest, 1938. Ära 1 P.) Általános öröm és lelkesedés fogadta Pintér Jenő tanker, kir. főigazgatónak, a pedagógiai folyóiratokban megjelent nyelvművelő munkára való felhívását, valóságos szózatát. (1937 novemberében.) Ezzel a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának 1931. évben megindult munkáját, a nyelvtiszti tás mozgalmát a magyar iskolák, tanítók, nevelők munkájába kívánta szervesen beleilleszteni, abban a tudatban, hogy e magyar műveltség területén kívánatos nagy újítás elsősorban az iskolából indítható meg. Ez elv helyességét mindnyájan beláthatjuk, ha visszagondolunk saját iskolai emlékeinkre, melyek közt még bizonyára mindnyájunkra nézve él az idegen szavakkal túlzsúfolt nyelvű tanár, kinek sok, diákkorunkban talán nem is mindig értett idegen szavak akkor még fölényes műveltségét jelentette gyermeki értelmünk előtt. Hő vágyunk volt, bárcsak már mi is ott tartanánk, hogy ugyanolyan bőséggel árasszuk el anyanyelvűnket hasonló idegen szavak áradatával. Azóta mindnyájan „átértékeltük“ e téves hitünket. Tudjuk már, menynyire igaz Rákosi kijelentése : a műveltség jele elsősorban anyanyelvűnk minél tökéletesebb használata, idegen nyelvek csak azután következzenek. Megmaradt nagy kincsünk, nyelvünk védelmében kiváló eszközt nyertünk most Pintér Jenő Nyelvvédő könyvében. Kitűnő segédeszköz e könyvecske rendszeressége miatt. Könnyen áttekinthető, igen jól kezelhető. Fejezetei : Bevezetés, A helyes stílus, Nyelvi sajátságok, Hibás kifejezések, Idegen szavak. Ezek között legtanulságosabb s talán legértékesebb is a „Hibás kifejezések“ című, ez segít legnagyobb küzdelmünkben, a megrögződött szólamok, szófűzések irtásában. Ezzel a nyelvmozgalomban már eddig is résztvett s az idegen szavakat már nagyjából sikerrel kiirtott nyelvhasználatot tökéletesíti. Ugyancsak érték olyanok számára, kik a mozgalomra még csak most figyelnek fel, a több, mint 2000 gyakorlati nyelvhasználatban elburjánzott idegen szó s a helyükbe ajánlott helyes, magyaros kifejezés. Nagy értéke a könyvecskének az a kitűnő, pedagógiai célzatosság is,
