Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 177 értékét magán hordja. Ehhez azonban elsősorban is arra volna szükség, hogy egy tankerületen belül is igyekezzenek hivatalosan megszervezni az önképzőköröket, s beállítani őket a magyar sorskérdések vizsgálatába. Az eddig szerzett tapasztalatok ugyanis feljogosíthatnak arra, hogy kijelentsük : az újonnan megállapított tanügyi, nevelési szervezetbe csakis az az önképzőkör való, amelyik a magyar kérdések mindegyikére feleletet tud adni, amelyik a magyar sorsproblémát állítja tengelyébe. (A szervezet csak keret, bármilyen lehet, a problémák egysége a fontos !) Nézetünk szerint az önképzőkör, mely a világháború után az iskolával együtt súlyos krízisbe jutott, az új magyar nevelési rendszer megállapításával megtalálta a helyes utat a kiformálódásra, és megkereste magának azokat a szempontokat, amelyeknek figyelembevételével betöltheti igazi hivatását a nevelésügyben. Rajtunk, vezetőkön és iskolákon múlik csak, mennyire vesszük komolyan ezt a történelmi hivatású iskolai intézményt, mennyiben tudjuk teljes egészében átadni annak a szerepnek, amely múltjánál fogva megilleti, s mennyiben látjuk be, hogy a jövendő Magyarországnak erős pillére lehet még a Jókaiak, Petőfik, Vasvárik önképzőköre. Nyíregyháza. ür. Belohorszky Ferenc. MEGJEGYZÉSEK Széljegyzetek az új közoktatásügyi törvényjavaslatok képviselőházi vitájához. Mindjárt a cím utolsó szavát is meg kell szél j egy zeteznem, mert „vita“ nem is volt tulajdonképpen. Sajnálta is az általános vita bezárása utáni felszólalásában a miniszter, hogy az ő igazi eleméből ez alkalommal kiszorult. Azért némi részben mégis kárpótolta magát, de erről majd csak a dolgok rendjén később. Március tavaszias ködökkel kacérkodó félborulata lebegett az előtörő napsugárban a parlament nemes gótikája felett. Az ülésteremben nagyon kevesen vannak : az érdekelt miniszter államtitkárjával és osztályfőnökével, meg többnyire nyolc-tíz képviselő. A karzaton egypár szenvedélyes házlátogatón kívül nagyobb számban üresórás pedagógusok, akiknek fajtáját a beszélő honatya következetesen „pedagógus-bácsiknak“ emlegeti enyhe gúnnyal, amint kiderül azért, mert szerinte az új javaslatokban is túlteng a pedagógia, pedig kisebb hiba, ha a tanár nem tudja a pedagógiát, mintha nem tudja a tárgyát. No lám csak ! Ezért érdemes volt idejönnünk ; tehát nem fontos a pedagógia, fő a tárgyi ismeret. Legjobb lesz ezentúl a tanárok helyett lexikonokat betenni a tantermekbe, és kész a kocsi I Lám azért, hogy ilyen kevesen vannak, mégis sok minden előkerül itt a tárgyalás során. Talán bánthatna is bennünket, hogy mikor túlzás nélkül korszakalkotóknak nevezhető iskolai reformok vannak szőnyegen, ilyen minimális a honatyák érdeklődése, de mikor olyan hatalmasan zúg a szomszédságban a világtörténelem, a magyar szellemtörténet dús termést ígérő vajúdása csak halk hangon folyhat le. Ránk, pedagógusokra azonban valóban felemelő volt az az általánosan megnyilatkozó,'őszinte elismerés, amely minden oldalról csak a legteljesebb rokonszenv és megértés szavaival méltatta a magyar tanítói és tanári kar munkáját. A szélső baloldal valóban nyílt ajtót döngetett, mikor a tanítóságot 3
