Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Megjegyzések
178 Megjegyzések. a miniszterrel szemben pártfogásába vette, és a miniszter maga is csodálkozott rajta, hogy vele szemben akarják a magyar tanítóságot megvédelmezni? Azt kívánta az egyik képviselő, hogy ne nevezzék a tanítót a „nemzet napszámosának“, mert ez már bántó megjelölése annak a sokrétű kulturális munkának, amit a tanító végez. A tanító a „nemzet apostola“. És ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a szép szavaknak súlyos tartalmat is adott a miniszter azzal a kijelentésével, hogy az anyagi jutalmazásra is lesz gondja : valóban felmelegedhetett a szívünk tájéka. Ha most aztán csokorba akarnám kötni azt a sok felvetett kívánalmat és eszmét (sajnos rögeszme is volt), ami a Házban messzehangzó akusztikát kapott, ezzel a nehéz feladattal csak úgy tudnék megbirkózni, ha csoportosítanám az elhangzottakat, mint általános kívánalmakat, mint a javaslatokat támogató és mint ellenző érveket és észrevételeket. Az általános kívánalmak az oktatásügy legismertebb elvi követelései: a túlterhelés megszüntetése, a túlzsúfoltság planírozása, a középiskolai tandíjak erőteljes mérsékelése, a népoktatás ingyenességének kiterjesztése ingyen tankönyvek és tanszerek adományozása áltál ; a tanító faluvezetői felkészültségének hangsúlyozása és szövetkezeti ténykedésének szervezése. A gyermekek egészségének megóvása; az erkölcsi nevelés érdekei szempontjából meg kell szüntetni az „iskolavonatok“ veszélyes és romboló hatású komplexumát. Alig volt felszólaló, akinek beszédéből hiányzott volna az állástalan diplomások immár nemzeti veszedelemmé dagadt helyzetének gyors megoldására irányuló követelés. De erélyes kívánalmak hangzottak el a pedagógiailag fiúsított leányok nővé nevelése ügyében. Vissza kell adni a nőt a családnak, mert a kereső nő nem százszázalékos nő. Az „édes ellenségekből“ legyenek „édesanyák“. Csakhogy ez a kérdés már nemcsak iskola- politikai, hanem nagyobb részben szociálpolitikai probléma. A kenyérgondok közt és a kenyérkereset tülekedő iramában megszaggatott ruházatú női ideált fel kell emelni mai elesettségéből. Végül általános volt az elvont, elméleti és tudományos nevelés helyett az élet igényeit szem előtt tartó, gyakorlati irányú nevelés követelése. Ez az utóbbi követelés azonban már a javaslatok támogatását is jelenti, mert a törvénytervezetek a gyakorlati élet követelményeinek akarnak eleget tenni. A javaslatokat támogató érvelések a miniszter általános indokolásának gazdag fegyvertárából merítettek. Nem is térek ki ezekre, bár a miniszter indokolását szemléletes statisztikai adatokkal egészítették ki. Az ellenérvek azonban olyan tanulságosak, hogy legalább is a leghangosabbak —- mindnyájunk okulására —- ide kívánkoznak. „Sok az új törvényjavaslatokban a pedagógia“ — mondja az egyik honatya, a gyakorlati tudás legyen a cél és ne a módszer. Nem vállaikozhatom arra, hogy az ilyen jóhangzású szólamok kongó ürességét „ad oculos“ bebizonyítsam, mert hiszen szaklap hasábjait szántogatom, és mi mindnyájan jól tudjuk, hogy ez ismét az „ignotos fallit, notis est derisui“ esete. A latin citátummal nem akarom izgatni azt a tábort, amelyik az egyik szónok hangján keresztül nem rokonszenves és nem is méltó támadást intézett a klasszikus gimnázium ellen. Humoros hangulatkeltésre talán alkalmas lehet az a nem egészen újszerű megállapítás, hogy „már az összes görög és latin istenek meghaltak, miért ragaszkodik mégis a gimnázium azzal az óriási óraszámmal ezeknek a holt isteneknek a nyelvéhez?“ Folytatólag aztán azt is kivágta a szónok, hogy módszertelen magoltatás járja a gimnáziumban, s így a munkája nem sokat ér. Ez a kis kedélyeskedés azonban mégis megháborította a lelkünket, és a nálam sokkal fiata labb és temperamentumosabb szomszédom már „személyes megtámadtatás mi att“ majdnem szót kért. Node, amit mi ott fent nem mondhattunk el, etmondta másnap az új gimn. igazgató tanárképviselő. Az ilyen vélekedésnek két oka lehet — hangzott a viszontválasz —-, vagy rossz iskolába járt az illető, vagy rosszul informálták. Én ugyan el tudok képzelni egy harmadik okot is a klasszikus gimnázium ellenségeinél, ami mögött igen sok esetben egy „igazságtalan“ osztályzat lappang. Valóban úgy van, hogy a gimnázium ellenzői nem akarják tudomásul venni, hogy a
