Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
156 Dr. Evva Gabriella : Karacs Teréz élete és munkássága. ä nőt azért „egy hajszállal sem kell kevésbbé emberré alakítani, mint a férfit“, mert a nő a jövő nemzedék kifejlődési lehetőségét hordja kezében, vagy semmisíti meg. Mindenekelőtt meg kell tanítani a nőt először élni önmagáért, azután családjáért, hogy hasznos tagja lehessen kenyérkereső fél nélkül is a társadalomnak. Ez a női eszmény : az „életember“, mely (ugyanaz a fogalom, mint a Szé- chenyi-féle „kiművelt emberfő“) az ész és szív harmonikus kiművelését foglalja magában. Az „életemberré“ nevelés Karacs Teréz szerint a nő lelkét „az előítéletek rabságából feloldja, agyát józan ítéletre kifejti, s tetteit önálló jellemmel kormányozza“. A fennálló nevelőintézetek erre a célra nem alkalmasak. Az idegen nyelvek, tánc és zene előtérbe helyezésével csak álműveltséget adnak, ahelyett, hogy a hon leányait magyar nyelven történő tanításaikkal igyekeznének emberré formálni, s így életükben, hazájukban, a társadalomban, s otthon reájuk váró kötelességüknek eleget tudjanak tenni. Ezeket a nevelőintézeteket át kell szervezni olyan formán, hogy anyanyelven folyó tanítással 6—8 évig tartson a leányok iskolai nevelése társadalmi különbség nélkül. A magyar nyelven kívül a tanítás alapja a földrajz lenne, amelynek keretén belül természetrajzi, történelmi, kereskedelmi, erkölcsi vonatkozásokra is fel kell a gyermek figyelmét hívni ; így juthat könnyen sokoldalú ismerethez. A hazai történelmet és földrajzot minél nagyobb terjedelemben kell tanítani, hogy a növendék ily irányú ismeretei által a nemzet „érdekeit magáévá tenni“ s elősegíteni törekedjék, a helyett, hogy annak hiányai miatt szégyenkeznék csupán. Arra is itt nyílik alkalom, hogy a magyar föld áldásaira, a nemzet értékeire reá irányuljon a leánynövendékek figyelme, s ezek ismeretének birtokában ne legyenek a külföldinek egyoldalú, elfogult bámulói ; tanulják megbecsülni, ami a magyar hazában megbecsülésre méltó, A természettan, mértan, sőt az alkotmánytan tanítása is fontos a leánynövendékek gondolkozásának fejlesztése céljából. Az alkotmánytanból főleg azoknak a hazai törvényeknek az ismertetése szükséges, amelyek a leányokat a polgártársaik iránti kötelességekbe avatják. Itt lenne helye számos példa megvilágításával a nyomor festésének, amelyet polgártársainkkal szemben elkövetett hibáink (alattvalókkal, cselédekkel való igazságtalan bánásmód, az ígéretek meg nem tartása, a fényűzésnek kölcsönből való fedezése stb.) idéznek elő. Fontos még a házirend, a házi teendőkben való gyakorlás és az észszerű kézimunkák végeztetése is. Mindezekkel az ismeretekkel nemzeti öntudatra kell ébreszteni a fejlődő leánylelket, hogy majd a családi életben reá háruló minden legkisebb feladatot is azzal a gondolattal végezzenek, hogy munkájukon a nemzet sorsa fordul meg, s ennek jó, vagy rossz volta nem marad hatás nélkül a családi körön kívül az egyes emberek életére. Ugyancsak 1845-ben a Honderűben is megjelenik egy másik igen komoly nőnevelési értekezése „Nehány szó a fiatal nőkhöz a nőírók gáncsolói s a szabadhangú regények pártolói ellen“ c. a.; a cikk
