Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága

Dr. Evva Gabriella : Karacs Teréz élete és munkássága. 157 alá azonban nevét nem irja oda, csak annyit mer jelezni tárgyának kényes volta miatt, hogy „Egy nőtől“.1 E munkájában korunk felszínen levő problémája : a nemi felvilágosítás kérdése már fog­lalkoztatja. Mai szemmel is figyelemreméltó az a megokolás, amivel a korai és kellő óvatosság nélküli felvilágosítást a leányok lelki fejlődése szempontjából elítéli. Csak az a tudás használ az értelem­nek, ami az erkölcsi érzéknek nem árt; viszont az erények tudatosí­tása csak az értelem erejének megfelelő módon történhet. Kerülni kell azokat a hatásokat, amelyek a lelki érés folyamatát megzavar­ják, vagy esetleg örökre megakadályozzák az érzéki ingerek idő­előtti felkeltése által. Tehát elsősorban a szabadhangú regények olvasásától kell óvni a fiatal leányokat. A Honderű 1846. évfolyamában Tót István álnév alatt ír ,, Vissz­hang a magyar főrendéi nők neveltetése, ügyében emelt szózatra“ címmel. Nagyobb hatás kedvéért választ férfinevet, mert meg akarja védeni Teleki Blanka grófnőt az ellen a támadás ellen, hogy csak a főrendü leányok nevelésével törődik. A grófnő az egész nemzet leányait akarja magasabb nemzeti műveltséghez juttatni — írja Karacs Teréz —, de ott kezdi, ahol legsürgősebb (mivel egyszerre ez nem vihető keresztül). A főrangúnk magyaros nevelése éppen a demokra­tikus célt szolgálja, hogy a társadalmi osztályokat elkülönítő válasz­fal leomoljék. Ugyanekkor Erdélyi Róza („Jegyzetek Karacs Teréz nőneve­lésről! nézeteire“ Honderű, 1845) támadására önmagát is kény­telen védeni Karacs Teréz. ,,Erdélyi Róza jegyzeteinek átnézése“ c. közleményében rámutat ellenfele véleményének helytelen voltára a női életre szükséges ismeretekkel kapcsolatban. Megvilágítja itt újból az észszerű leánynevelés áldásait és a házasság komoly fel­adatait, amelyekre a leányoknak „nemcsak mulattatási készséget, hanem józan meggondolást“ is szükséges vinni, hogy az évek múlá­sával egyre fokozódó értelmesség által az öregség idején is férjeik nélkülözhetetlen élettársaivá váljanak. Erre pedig nem a tánc és zene elsősorban való tanulása, hanem csakis a józan észt kifejlesztő nevelés teheti alkalmassá a nőt, valamint arra is, hogy ne tetszel- gésből és haszonvágyból legyen erényes, hanem önbecsülésből, meg­győződésből. Karacs Terézt érdekli a korabeli egész magyar közélet, a magyar nyelv, színészet, társadalmi összeforrás, társadalmi mozgalmak és művelődés kérdése. Értelmesen szól hozzá 1846-ban Szelestey László cikkéhez („Társadalmi összeforrás“ Életképek, 1846) „Még egy hang a társadalmi összeforrásról“ c. a. Ennek legnagyobb akadályát a nemzeti érdek felismerésének hiányában és az ehhez vezető leg­fontosabb eszköznek: a nemzeti nyelvnek az elhanyagolásában látja. A társadalmi összeforrásnak legfontosabb feltétele : a józan nevelés. A társadalmi osztályok közelebb jutnak egymáshoz „mihelyt 1 Evva Gabriella: A magyar nőnevelés két úttörője. Szeged. 1933. 33. o.

Next

/
Thumbnails
Contents