Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középiskola többi tárgyaival
8 Dr. Láng Margit: A latin nyelv kapcsolata a középisk. többi tárgyaival. csolatának meghatározása azon az alapon, ahogyan ezek a sokratesi igazságkeresésből és a görög filozófia össztudományából kiváltak, és lényegüknek megfelelően, önállóan és mégis egymással kapcsolatosan tovább fejlődtek. A tantárgyak közelebbi vagy távolabbi rokonsági viszonyának megállapításánál a latin nyelvi és irodalmi tanítás ama központi helyzeténél fogva, melyet a latin mint világnyelv és a latin irodalom mint az ókori görög és hellenisztikus műveltség fenntartója, mai humanisztikus szellemi irányzatunk megalapozója, a humaniórák körében elfoglal, iskolai például szolgálhat. Már a latin nyelvtanítás kezdő fokán, az alaktani fórmák begyakorlásánál, a szókincsszerzésnél, később a nyelvrendszer fokozatos felépítésénél a rokon nyelvekben mutatkozó analóg jelenségek egybevetése nagy haszonnal jár a latin és a tőle származott nyelvek tanulására egyaránt. A kínálkozó gazdag példatárból természetesen nagyon csínján és átgondoltan kell válogatnunk ; a legszembeszökőbb jelenségeket kell kiemelnünk és lehetőleg közkeletű vagy általános műveltség szempontjából jelentős szavakon bemutatnunk. Ne tévesszük szem elől az igazi célt, hogy t. i. nem összehasonlító nyelvészetet tanulunk, hanem a nyilvánvaló egyezésekkel egyrészt a nyelvalakok alaposabb megértetését és a szókincs könnyebb megtanulhatóságát, másrészt a latin nyelvnek, mint közös nyelvi és műveltségi alapnak „ad oculos“ bemutatását és bizonyítását célozzuk. A rokon román nyelvek közül természetesen a legközelebbi rokon, az olasz nyújt legtöbb összehasonlítási anyagot, nemcsak a szóalakulatokban (pl. szabályosan megfelelő hangváltozások, egybevágó genusszabályok, a latin ablativus és az olasz nominativus eset egyező külső alakja), hanem a gondolkozási formákban is, a latinból leegyszerűsített mondatszerkezetekben (pl. a participialis formák alkalmazása, a consecutio temporum stb.). A francia és spanyol nyelvben az analóg jelenségek elmosódottabban, de azért többé- kevésbbé mutatkoznak ; az analógiák keresésénél azonban kevésbbé a rokonsági fok a döntő, hanem elsősorban is abból a modern nyelvből kell kiindulnunk, amelyik az illető iskolában kötelező nyelv. A spanyol pl., mint nem hivatalosan befogadott nyelv, a franciánál alkalmasabb szerkezete ellenére kevésbbé használható fel, és csak közismert történeti és világirodalmi neveken és szólásokon érzékeltethető a rokonság. Amely iskolának az angol a választott nyelve, ott ahhoz kell magunkat tartani; pedig ez vegyes eredetű szókincsénél és fejlődésének leegyszerűsítő irányzatánál fogva erre kevésbbé alkalmas. A többi nyelvből is meríthetünk, de csak alkalomadtán és módjával, nehogy megértés és megkönnyítés helyett zavar és túlterhelés legyen az eredmény. A német nyelvi jelenségek egybevető belevonása a latin tanítás keretébe a ráfordított időhöz és fáradsághoz képest aránylag kevés haszonnal jár. A német nyelvtanár bizonnyal nagyobb hasznát fogja látni a latin nyelv tanulásában megedzett nyelvérzéknek és
