Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Megjegyzések
132 M eg jegyzések. maradnak a diák előtt. Meg kell mutatni valamit a világ rútabbik arcából is, hogy tudja, mit gyűlöljön, mik azok a fekélyek, amiket majd neki kell kivágni. De elébe kell állítani a ma hőseit is, hogy ismerje, mit szeressen, kiket segítsen munkájával. Ezeket a beszélgetéseket éppen csak megindítja a tanár, aztán bőségesen ellátják növendékei, csak győzze letárgyalni. A feladatok, kötelességek mérhetetlen sokasága bontakozik így ki szemük előtt. Persze mindezt nem végezheti el egy ember, s mindenre nem is alkalmas mindenki. Éppen ezért vigyáznia kell a tanárnak, hogy a nagy buzgalomban túl ne lőjön a célon, s a gyerekes fantázia vagy fiatalos világmegváltás ábrándködébe ne fulladjon az egész. Valóságérzékre éppen ma igen nagy szükség van. Lassan kirajzolódik a figyelő tanár előtt az is, hogy melyik növendéke milyen életpályán fejtheti ki legjobban képességeit, miben használhat legtöbbet a köznek. Igyekezzék szelíd nyomással arra terelni. Sokan csak kiváló tanítványaikkal törődnek. Kétségtelenül azok több gondot igényelnek, mert többet várunk tőlük, de sokszor bizony éppen azok okoznak nagy csalódásokat. A szürkébb átlag munkareje megbízhatóbb. Minden tanítványunknak szeretnénk a leikébe égetni nagy feladatokat. Ügy volna a legjobb, ha mindenkit a legmagasabbrendű életbe, az Istennel való közösségbe, Isten országa építésébe tudnánk bevezetni. De ezt nem lehet. Nem született mindenki mérnöknek. Nem szabad azonban a többit sem veszni hagyni. Valamire fel lehet használni őket is : ki homokot hord, ki rakja a falat, ki megnézi, bírálja, hogy egyenes-e a fal. Ha valakiből nem lesz tudós, nem lesz bíró, nem lesz ügyvéd, nem lesz pap — nem baj, de valami legyen. Az önbizalmat, azt, hogy őrá szükség van valahol, mindenkiben ápolni kell. A legjobb útravaló tehát az, ha növendékünket megtanítjuk dolgozni, ha megszerettetjük vele a munkát, és ezt a vágyát, szenvedélyét nemes célok szolgálatába állítjuk, az erőt, a lendületet, a kitartást a saját felelősség- tudata fogja hozzá adni. Sárospatak. Bogdányi László. A tanítóképzés reformja. (Hozzászólás Nagy Miklós a „Protestáns Tanügyi Szemle“ XII. évfolyam 2. számában megjelent cikkéhez.) A tanítóképzés reformja kell, hogy érdekeljen nemcsak minden pedagógust, de mondhatnám, hogy minden magyar embert, mert ez a kérdés nemcsak egy elszigetelt iskolatípus problémája, hanem az egész magyar társadalomé, hiszen a jövő népiskolai tanítóknak, a nemzet virágos kertjének gondozóinak, nevelőinek képzése, nevelése forog most kockán, azaz részben már el is dőlt. Nagy Miklósnak fenti cikke már késői jótanács. Az új tanító- képzés alsó tagozatának, a líceumoknak tantárgyfelosztása már le is küldetett az egyes intézetekhez véleményezés végett, s a felső, két akadémiai évfolyamú képző tanterve is készen van. Mégis jó és szükséges is, hogy részben a fenti cikkhez, részben az új líceumi tantárgyfelosztáshoz néhány szóban hozzászóljunk. Hadd emeljem ki Nagy Miklós cikkéből azt az elvet, amely szerint a különböző öncélú iskolákat egybe akarja kapcsolni, egybe akarja olvasztani. Ennek az egységesítésnek előnyeit ő nagyon alaposan és okadatoltan kifejtette. S hogy erre az egyöntetűségre mennyi szükség volna, azt csak akkor láttam be igazán, mikor nemrégiben résztvettem a polgári iskolai tanárok egy értekezletén, ahol megtudtam, hogy a polgári iskolai tanárok országos egyesületének a hivatalos és kitűzött célja a nyolc osztályú polgári iskola kiépítése. Miért? Hogy a polgári iskola is a gimnáziumokkal egyenlő rangú középiskola legyen, s ne csak egy alsófokú, a széles népréteg számára való iskola, ami a tulajdonképpeni célja és feladata ! Helyes volna, mint ahogy Nagy Miklós javasolja, hogy a gimnázium vegye fel magába a leendő tanítókat is. Csakhogy akkor a mostani gimnázium tantárgyfelosztásának kellene kissé megváltozni, amely változás azonban csak hasznára volna a gimnáziumi képzésnek is. Nevezetesen helyet kellene biztosítani olyan tárgyaknak is, amelyek a képzőknek főtárgyai, tehát az éneknek, zenének, rajznak, kézimunkának, melyeknek
