Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Renner János: A fizika középiskolai tanításának célja és módszere
Reimer János : A fizika középiskolai tanításának célja és módszere. 105 kell azonban attól, hogy a metafizikai térre lépjünk át. Az összefoglalások alkalmával sok kérdéssel jönnek a tanulók, felvetődik az a kérdés is, hogy gyakorlati vagy elméleti tudomány-e a fizika, vájjon a kutató tudósokat gyakorlati vagy elméleti cél vezeti-e inkább. Tudjuk, hogy mindkettőre van példa, sőt a legtöbb kutató tudós ösztönszerüen találja meg a továbbhaladás helyes útját, a nélkül, hogy a végső célt világosan látná maga előtt. Néhány szó a tanítási eljárásról. Ma már nem lehet kétséges, hogy a fizika tanításában általában a kérdve-kifejtő eljárás a helyes. Ehhez gondos előkészület és megfelelő gyakorlat szükséges, mert különben a tanulók beavatkozása könnyen mellékvágányra terelheti a tanárt. Ezt az eljárást nem célszerű végletekig erőltetni, s dogmatikus eljárással kell közbelépni minden olyan kérdésnél, amelyről a tanulóknak nem lehet bővebb előzetes ismeretük. Nem hagyható figyelmen kívül a koncentráció elve sem. Elsősorban a többi természettudománnyal való kapcsolat ébrentartására fordítunk gondot. Sokszor egészen önkéntelenül tesszük ezt; pl. rámutatunk a haj szálcső vess ég, az ozmotikus nyomás jelentőségére a növények életében, a víz hőkiterjedésével kapcsolatban megemlékezünk az álló vizek felszínén képződő s védőszerepet betöltő jégr takaróról stb. Még több kapcsolat látható a kémiával s a meteorológiával. Viszont a többi természettudomány tanáraitól is elvárjuk a koncentráció elvének érvényesítését. 4. Munkáltató tanítás, tanulói gyakorlatok. Nem nagyon régen az volt a fizika-tanítás reformálásának a jelszava, hogy félre a „krétafizikával“, a tanuló lásson minél több kísérletet az órákon. Sem külföldön, sem nálunk nincs ma már olyan fizika-tanár, aki nem igyekeznék a körülmények szabta keretben minél többet kísérletezni. Van azonban egy másik jelszó is, szintén jó néhány évtizede hangoztatják : a fizika tanítását a tanulók öntevékenységére kell alapítani. Ez a mozgalom még a múlt század legvégén az Egyesült Államokból és Nagybritanniából indult ki, csakhamar átterjedt a kontinensre, Németországra és hazánkra is. Didaktikai értékét, jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni ; hiszen mindaz, amit a tanuló maga elvégez, mint élmény a csupán látott vagy hallott dolgoknál jobban bevésődik emlékezetébe. A tanuló öntevékenységének általános nevelő értéke is felbecsülhetetlen. Itt nem kell tartanunk a tanulók érdeklődésének lanyhaságától; még az is nagyon érdekli őket, ha valamilyen fizikai állandót vagy az anyag minőségét jellemző adatot kell megmérniük : valósággal versenyeznek azért, hogy minél pontosabb eredményt kapjanak. A tanulók öntevékenysége kétféle alakban valósítható meg : a rendes tanítás keretébe illesztett, mindenkire nézve kötelező gyakorlatokkal — ez a munkáltató tanítás —, továbbá rendkívüli tárgyként tartott nem kötelező gyakorlatokkal. Az utóbbiakban önkéntes jelent
