Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Hettesheimer Ernő: Megjegyzések a francia nyelv tanításához
Hettesheimer Ernő : Megjegyzések a francia nyelv tanításéihoz. 3 készített, a kívánt nyelvtani jelenséget feltüntető szövegvariációk mellett sem tudunk eljutni induktive minden fontos nyelvtani jelenséghez. Hiszen már a határozott névelővel kapcsolatban ismerni kell, legalább húsz olyan a beszélt nyelvben állandóan előforduló kifejezést, ahol a magyartól eltérően kitesszük a határozott névelőt és legalább ugyanannyit, ahol azt elhagyjuk. Ha néhány példát össze is gyűjthetünk szövegvariáció segítségével az olvasmányból, a legtöbbet per analogiam kell írásba foglalni, ami nagyon sok időt vesz igénybe. A melléknév helyének a tárgyalásához minden olvasmányban lehet néhány példát találni arra, hogy a melléknév a főnév előtt áll, és arra is lehet néhányat találni, hogy a főnév után áll. A szöveget variálni kell, de még így sem tüntethetünk fel minden esetet. És mennyi példát kell összegyűjteni, amíg együtt van a sub- jonctif használatának mind a hét esete, vagy a concordance des temps esetei. A gyermeknek hetven-nyolcvan rendhagyó igét feltétlenül meg kell tanulni, hogy szótár segítségével francia szöveget tudjon fordítani. Itt sem bízhatom magam rá az olvasmányra, hogy majd megtanítom, ami a szövegekben alkalmilag előfordul, mert sok fontos ige földrajzi, vagy történelmi olvasmányban nem is fordulhat elő. Ézek a nehézségek késztettek arra, hogy a középső foktól kezdve, ahol az olvasmány nemcsak a beszélt nyelv szókincsétől válik el, hanem megszűnik nyelvtani jelenségek példatára lenni, a nyelvtant az olvasmánytól függetlenül tanítom. Az ötödik osztályban a rendszeres nyelvtanból átveszem a névelőket, a főnevet, melléknevet vonzataival együtt, névmást, számnevet, segédigéket, rendes igék ragozását, visszaható igét és személytelen igét, a hatodikban a segédigék használatát, a participe passé egyezését és nem-egyezését, hetven rendhagyó igét, a subjonctif használatát, concordance des temps szabályait és az igeidők használatát. A rendszeres nyelvtan tananyagát úgy osztom be, hogy azt áprilisig úgy az ötödikben, mint a hatodikban elvégzem, és attól kezdve a nyelvtani ismereteket a történelmi és földrajzi olvasmányok szövegének nyelvtani analízisével tartom ébren. A rendszeres ismétlések megkezdése után pedig az átismételt olvasmány szövege szolgál az óra utolsó hat-nyolc percében nyelvtani analízis alapjául. 3. A felső fokon, úgy a hetedik, mint a nyolcadik osztályban megmarad általában véve az óra hármas tagoltsága. A hetedik osztályban átismételjük az óra hat-nyolc perces beszédgyakorlati részében a Kemény-féle könyvecske 1. és 2. részét, majd átvesszük a harmadik részt. A rendes emlékezőképességgel, egy kis nyelvérzékkel megáldott szorgalmas tanuló így a beszélt nyelvből 2000 szó ismeretére tehet szert. A nyolcadik osztályban átismételjük mind a három részt, és most már minél több élmény- szerűséget viszünk be a beszédgyakorlatokba. A hetedik osztályban az óra végén, a hat-nyolc perces nyelvtani részben átismételjük óráról-órára feladva a rendszeres nyelvtant, az eddig tanultakat kiegészítve az ismétlés befejezése után az in1»
