Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Renner János: A fizika középiskolai tanításának célja és módszere
Renner János : A fizika középiskolai tanításának célja és módszere. 9Í> keretén belül még mindig igen nagy szabadsága van a tanár egyéni felfogásának. Az anyag kiválasztása tekintetében a tanterv és az utasítás elveti az enciklopédikus ismeretközlés szempontját. Ez felel meg a fentebbi célkitűzésnek. Ha tehát nemcsak a különben nagyon értékes pozitív ismeretanyagra, hanem a formális képzésre is súlyt helyezünk, akkor helytelen volna az anyagot a tanterven túlmenően újabb fejezetekkel, részletismeretek tanításával lényegesen kibővíteni. Ezt a rendelkezésre álló idő sem engedi meg. Törekednünk kell az anyag terjedelmének lehető korlátozására, így nyerhetünk időt olyan kérdések tárgyalására, amelyeket a fizika gyors fejlődése és a sok új műszaki alkalmazás vetett fel, s amelyek tárgyalása elől a középiskola ma már nem térhet ki. így pl. felső fokon okvetlenül helyet kell adni az aerodinamika legfontosabb törvényeinek s a repülés fizikai elveinek, a váltóáram tulajdonságainak és alkalmazásának, a fényelektromos jelenségnek, a hangos filmnek, a távolbalátás elvének, s meg kell ismertetni a tanulókat az anyag korpuszkuláris elméletének, az atomátalakulásoknak alapvonalaival. Ez a rövid felsorolás is mutatja, hogy milyen nehéz helyzetben van a fizikus tanár, amikor a célkitűzés szempontjainak megfelelően az anyag terjedelmének korlátozására törekszik. Szerencsére a mechanikában akadnak egészen röviden tárgyalható részek, mint pl. a merev testek általános mechanikája, a fizikai inga, az egyszerű gépek, az ütközés, a hidrosztatika és aero- sztatika stb. Viszont a mechanika alapfogalmait továbbra is behatóan kell tárgyalnunk, mert nélkülük a tanulók nem szereznének kellő alapot a mai fizika nagy eredményeinek megértéséhez. A mai atomfizikára való tekintettel célszerű az energián kívül az impulzus és impulzusnyomaték fogalmának a szokásosnál kimerítőbb tárgyalása és begyakorlása. Elgondolásom szerint a felső fokon a mechanika tárgyalásánál sok felesleges sallang elesik, ha a tanítás középpontjába a legfontosabb alapfogalmakat tesszük, így a sebességet, a gyorsulást, az erőt, a tömeget, az impulzust, az energiát, a hatásképességet, a forgató-, tehetetlenségi- és impulzusnyomatékot. E néhány alapfogalom tanítása természetesen egyszerű tünemények megfigyeléséből indul ki. A sebesség és a gyorsulás fogalmának tanítása az egyes mozgások megismerésén alapszik, viszont nem szükséges ebből a célból pl. a különböző irányú hajítások problémáinak egészen részletes, főként matematikai számításokkal terhelt tárgyalása ; ezt még a honvédelmi szempont sem kívánja, mert a lövedék mozgása a levegőben egészen más ; itt inkább arra térhetünk ki, hogy milyen a ballisztikus pálya. Súlypontnak, tehetetlenségi nyomatéinak a számítása merőben mennyiségtani feladat, a fizika tanításában nincs rá idő. Igen fontos fogalom a potenciál, bevezetését már a nehézségi erőtérrel kapcsolatban kívánatosnak tartom ; azonban részletes elméleti kiszámítása homogén gömbhéj vagy gömb esetére a mennyiségtani órákra való. Sokat nyerünk azzal is, ha a sokféle mértékrendszerből csak a legszükségesebbet tanítjuk. A mechanikában a C G S-rendszer í
