Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Hazai irodalom
94 Hazai irodatoiú. Tamás István : V Citroinyárda. Budapest, Kir. Magyar Egyetemi Nyomda. Ára 3-80 P. A rendkívül népszerű és nagysikerű Szabadkai diákok testvérkötete, a „Citromgárda“, amelyben a szerző a ma már közismert hét rikkancsfiú történetét szövi tovább egy új, izgalmas és derűs mese keretében. A város zsarnokától szabadítják meg a polgárokat az élelmes citromfiúk oly módon, hogy bojkottot hirdetnek a csokoládé, cukorgyár ellen, amely a titkosrendőrség főnökének a tulajdona. Hétezer gyerek teszi le a nehéz fogadalmat, hogy nem eszik csokoládét és cukrot, amíg a zsarnok nem pusztul a városból. Titusz, az ögeg bibliaárus, kiáltványokat ragaszt ki a város különböző pontján és a rettegett harámbasa tehetetlen a törékeny öreg makacs jóságával szemben. Másik pompás alakja a regénynek Pusuj, a zsebmetsző, aki mikor fia születik, nem tud lopni többet. . . A végén ő lesz az, aki a szökésben levő zsarolót elcsípi és visszajuttatja az igazságszolgáltatás kezére... Lehetetlenség így dióhéjban elmesélni ennek a mulatságos regénynek a tartalmát. A Citromgárdának, akárcsak a Szabadkai diákoknak : a részletekben, a remekül meglátott és megrajzolt figurákban, helyzetekben és lüktető dialógusokban van az ereje. Nehéz és hálátlan feladatra vállalkozott a szerző, amikor olvasói és a kiadó sürgetésére megírta egy kivételesen nagysikerű regény folytatását, de a vállalkozás várakozáson felül szerencsével járt, a Citromgárda helyt áll magáért, és nem szorul a testvérkötet gyámolítására, sőt bizonyosra vesszük, hogy ugyanolyan kedves könyv lesz minden diáknak, mint amilyen ritka sikerrel foglalta el a gyermekszíveket a Szabadkai diákok. A díszes kiállítású, egészvászon- kötésbe burkolt könyv a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozatában jelent meg, Horváth Jenő rajzaival. K. S. Honieros Csengery János átültetésében. Odysseia. Ilias. Budapest, 1937. Egyetemi Nyomda. A magyarországi klasszikus ókortudomány kiváló művelője és Nestora, Csengery János, ismét megajándékozta a magyar tudományt és irodalmat olyan műfordítással, ami terjedelmileg mint emberi teljesítmény csak hosszú évek munkájának gyümölcse lehet. Csengery Jánostól azonban már megszokhattuk, liogy rövid időközökben egymásután olyan műfordítói munkásságról tett bizonyságot, ami elég lett volna tíz ember számára is. És most, amikor — amint maga kifejezi — a Mindenható kegye megadta neki, hogy e két eposzt leteheti a magyar költészet oltárára, egyúttal meg is koronázta műfordítói munkásságát. Most, hogy ezeket a rímekkel csengő magyaros ritmusú alexandrinusokba öntött homéroszi sorokat olvassuk, önkéntelenül eszünkbe jutnak az elődök, kik már ugyanezzel a magyaros Homérosszal megpróbálkoztak. Dugonics András az első, ki a maga módján kora szükségleteinek megfelelően, Trója Veszedelmét és Ulissesnek Csudálatos Történeteit régi versszerzőknek írásaiból egybeszedegette és négyrímű alexandrinusokba foglalta. Természetesen ez nem mai értelemben vett fordítás, hanem különböző görög és latin költők műveiből alkotott kontamináció. A másik a költő református püspök, a puritán művész Baksay Sándor ragyogó szépségekkel teli fordítása, amiből -— sajnos — csak az Ilias készült el teljesen, az Odysseia a IX. éneknél félbemaradt. Ami nem sikerült Baksaynak, azt az Isten megengedte Csengery Jánosnak. Sem Baksay, sem Csengery fordítása azonban nem jöhetett volna létre Arany János epikus költészete nélkül. Arany János ugvanis Toldi- trilógiájában és más epikus műveiben a párosrímű tizenkettes aPxandrinusi verset annyira magyarrá tette, annyira tökéletes kifejezésszerűvé hajlította, hogy senki sem vonhatja ki magát hatása alól. Keveseknek adatott azonban meg, hogy Arany János költői dikciójából örököljenek is : mind Baksay, mind Csengery azonban ezek közé a kevesek közé tartozik. Nincs itt hely Csengery fordításának kiválóságáról meggyőződést nyújtani, azt kinek-kinek magának kell megszereznie a fordítás olvasása útján. Röviden még az első kötet, az Odysseia elé írt bevezetésre szeretnénk
