Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Vakvágányon

Szaihmáry Lajos: Vakvágányon.

2Í>

Ezek szerint pályánk az értelem, érzelem és akarat mindhárom mai vonalán kilátástalan.

Kemény szavak ezek. Hogy vészjelként van-e létjogosultságuk, a következőkben vizsgáljuk meg néhány szimptomatikus eset kapcsán.

*

Említettük volt, hogy a reformokban idült infantilizmusban megrekedt iskoláink sebére reméltünk orvosságot. A bajok azonban régebbről öröklődve itt senyvesztenek tovább ma is. A külsőleges kezelés nem használ velük szemben. A szerkezeti és szervezeti újjá- rendezés nem oda nyúlt az operációs késsel, ahol a betegség fészke volt. Nézzük csak meg, miféle betegséget örököltünk, min kellett volna egy mélyreható reformnak elsősorban segítenie.

Nyolc éven keresztül járja az ifjú a középiskolát — most csak értelmét illetőleg vizsgálva a kérdést — nyilvánvalóig abból a célból, hogy lelkisége a természeti és szellemi világ előtte megvilágosodott összefüggései fölött szabad röptöt kapjon. A nyolc évi elvileg ilyen irányú készülés után szabadrepülési készségének kipuhatolá- sára az első nyilvános próba az érettségi vizsgálat volna. S az eredmény az érettségin a gyakorlatban a következőképen fest:

A vizsgáztató bizottság elé egy megtört emberfia kerül, aki roskadozik a megtanult szövegdarabok szótömegeinek memoriális terhe alatt. Úgy áll ott, mint egy hordár, akit úgy megterheltek, hogy tartani ugyan tartja még a csomagjait, de mozdulni már nem tud velük, s megváltásként várja a percet, mely megszabadítja őt mindezektől. Megnevezhetnék egy iskolát, melyben pár évvel ezelőU a 35. számú magyar irodalmi tétel az érettségin a következőképpen hangzott: „A hanyatlás korának epikája : Dálnoki Veres Gerzson, Tokody Márton, gróf Cziráky József életének és halálának emlékezete Tóth Istvántól, Szirmai Tamás ezredes búcsúztatója, Olaszteleki Kolumbán János, gróf Lázár János Florindája.“ A növendékek a szerzőktől semmit sem olvastak, de azért érettségük bizonyítására felmondották azt a kész szöveget, amely a fenti tételhez csatlakozott. Nyolcvannégy szövegdaraboi. emléztek be, mert annyi magyar tétel volt. Más. Ismerek tanárt, akivel érettségi vizsgálat idején nem lehet szót váltani, mert — mint maga mondja — szellemét teljes mértékben lefoglalja az érettségiztetés alkalmára szóról-szóra napró 1-napra átvett kilenc tétel szövegének fejbentartása, amire azért van szüksége, hogy az esetleg a szöveg recitálásában elakadó felelőnek szájába adhassa a következő szót. Folytathatnám . Íme : kész szövegekhez, mások gondolkodási termékeinek beemlézett fejbentartásához horgonyozzuk az értelmet. Még ma is az idejétmulta mechanikus memorizálás pótolja az önálló gondolkozásra való tanítást, és ringatja a tanárt és tanítványt egyaránt az élő tudás illúziójába.

Ha valaki erre azt mondaná, hogy itt a hiba csupán a túlterhelésben van, tehát az anyag mennyiségét illetőleg kell közbelépnünk,