Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 7. szám - zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia
306 Zágoni Barra György: Lélektan és korszerű pedagógia. történeti kor eleven és mindennapi benyomásai hatnak rá. Ez utóbbi hatás — a milieuhatás — a természeti erő biztonságával végzi a maga munkáját, ettől izolálni akarva sem tudnók a gyermeket. Csak mosolyogni lehet az olyan vádakon, melyek pedig sokszor elhangzottak az iskola ellen : hogy az érettségi után az „életbe kilépő“ ifjú nem ismer saját korára ! A történelem másodpercmutatója éppen ezekben az „életbe kilépő“ ifjú lelkekben mozdul egyet előre : más az ő világuk, mint az apáiké volt, s az ő gyermekeiké ismét más lesz ; s ez így van és így volt mindig, mert hiszen a gyermek az iskolával együtt az „életben“ él és mozog. Ezzel szemben az „iskolai sík“ mesterséges. Ezt önmagától egyetlen csodagyermek sem éli át. Ez merőben a tanítási anyagtól, az iskola szellemétől s a tanító egyéniségétől függő oly hatóerő, melynek a személyiség kialakításában kétségkívül döntő szerepe van. E két sík nem párhuzamos, hanem összehajtó helyzetű, s metszésük pontosan a jelenkort kell, hogy találja. Ennek sikere jelenti a prezen- tizmus elvének érvényesülését az iskolai munkában. Itt lép előtérbe a nevelői elhivatottság, a ,,donum pedagogicum“ s az ezt segítő és kiegészítő lélektani képzettség. Mert ne feledjük, hogy a gyermek- lélek maga is fokozatos evolúción megy keresztül. S bár az újabbkori genetikus pszichológia kimutatta,7 hogy e fejlődés a szó függvénytant értelmében nem folytonos, hanem szakadásos, ugrásos (ilyen ugrás pl. a pubertás kora) -— mégis különös figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy az egyedi — és fajfejlődés (onto- és filogenia) bizonyos megegyezést mutat. Távol legyen tőlünk, hogy magunkévá tegyük Stanley Hall rendszerét,8 mely a gyermek és az emberiség fejlődése közt ott is azonosságot keres, ahol az nyilvánvalóan lehetetlen. De el kell fogadnunk a mai élettan és lélektan egybevágó megállapításait, mely szerint két egyenlőkorú gyermek jobban hasonlít egymáshoz, mint egy felnőtt a saját gyermekkori énjére. Ezt a tényt “pedig a fenti hipotézis jól magyarázza. A fentiekből világos, hogy egyáltalán nem szükséges erőszakoltan minden tárgy minden ismeretanyagát a jelenkorra vonatkoztatni- Kötetes tanulmányt ölelne fel annak vizsgálata, hogy az egyes tantárgyak hol és hogyan érvényesítsék ezt az átfogó érvényű elvet. Ez alkalommal csak a következő gyakorlati követelményt állítsuk fel: I. A realisztikus tárgyak a lehetőség szerint a való élet síkján mozogjanak. Tehát nem az a fontos, hogy a tanuló pl. a gőzgép feltalálójának nevét és fejlődésének históriáját tudja (bár a történelmi konvergencia kedvéért ezt sem hanyagoljuk el !), hanem az, hogy az itt szereplő fizikai tényeket egy mai cséplőgép-lokomobil, vagy a 7 Koffka : Die Grundlagen der psich. Entwickelung. 1921. K. Büchler : Die geistige Entwickelung des Kindes 1929. 8 G. St. Hall : Adolescence. 1911.
