Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Dr. Horváth Károly: A földrajzi szertár
Dr. Horváth Károly: A fölárajzi szertár. 81 A földrajzi szertár. A mai idők munkáltató tanítása nem szaporítja az iskolai gyűjtemények, szertárak anyagát abban a mértékben, mint valaha cselekedtél Az iskolai szertárak egyes helyeken valóságos múzeumok voltak, tele az illető táj faunájára, flórájára, ásványvilágára vonatkozó rengeteg értékes adattal. Nagyon jól tudjuk, hogy a rendszeres tökéletességre való törekvés éppen nem célja az iskolai szertáraknak. Erre valók az országos, vagy vármegyei múzeumok. Az azonban mindenben áll, hogy gyűjtemény, szertár, múzeum, vagy akárminek nevezzük is — hiányában rendszeres, beosztott iskolai munkát elképzelni nem tudunk. Alig van hazánkban iskola, ahol nincs valamirevaló természetrajzi és természettani szertár. Sajnos, azt éppenséggel nem mondhatjuk a földrajzra. Amíg a földrajz teljesen a történelem módszerét követte, amíg a földrajzi szemléltetés csupán csak néhány krétavonást jelentett az iskola felitábláján, s amig mint tárgy csupán a köteles heti óraszám kitöltésére volt jó, addig szó sem lehetett arról, hogy megtalálják egy átfogó, mindenre kiterjedő és tudományos szempontok szerint berendezett földrajzi szertárnak a feltételeit. De nem is volt erre szükség, mert akik földrajzot tanítottak, túlnyomóan „amatőrök“ voltak csak. Ha „szaktanár“ tanította is, az is vagy történésznek, vagy természetrajzosnak vallotta magát, csak geográfusnak nem. Ez volt az oka, hogy a földrajzi szertár : a falitérképek, földgömb, pár csillagászati felszerelés — mind elfértek a folyosón egy szekrényben. Az is kérdés, ki vegye át a földrajzi szertár kezelését és irányítását? Ki alakítja át a földrajzi gyűjteményt a mai idők követelményeinek megfelelően? Nem elég csak üres címnek venni a földrajzi szertárosságot, hanem hivatás is kell hozzá, aki a történelem, vagy a természetrajz mellett a földrajzot is szereti. A múlt század hetvenes éveiben bőven volt hazánkban is hely, óraszám a földrajztanításra, de nem voltak hozzá megfelelő tanárok. Mintha valami előítélet akadályozta volna a földrajzot, hogy elfoglalja megfelelő helyét a tantárgyak között, bár nevelő és oktató értéke hajszállal sem kisebb, mint akármelyik másik tárgyé. Mennyivel könnyebb a természettudományok : a biológia, vegytan, természettan tanárainak helyzete ! Rendesen egy tanár kezében van a szertár, aki azt saját birodalmának is tekinti, azért saját belátása és a gyakorlati szükségletek szerint rendezi is be. A szemléltetés elvének hangsúlyozására — hiszen az egész munkáltató-tanítás erre törekszik a kötelező gyakorlatok, térképolvasás, homokasztal, agyagmunkák stb. bevezetése az alsóbb osztályokban, a felsőkben pedig a nemzetgazdasági, kulturális tények kiemelése, a gazdaságföldrajzi kapcsolatok megértetése stb. mind arra vallanak, hogy bár lassan és untatva, de mégis a korszellem követelményeinek 3
