Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 2. szám - Dr. Harsányi István: Gúny, féltékenység, közömbösség és a nevelő

Dr. Harsányi Islviin: Gúny, féltékenység, közömbösség és a nevelő. 77

Minthogy nem egyszer valóban magam is használtam, és sokszor találkoztam vele másoknál is, hamar felismertem, hogy a gúny szörnyű eszköz. Öl, semmivé tesz, megaláz, letör, nem erőt ad, hanem legyengít, félénkké tesz, idegesít, nem pedig megnyugtat és felszabadít. Diákokkal, neveltekkel szemben különösen kényelmes, sok tekintetben, persze csak látszólag, pompás fegyvernek bizonyul, főleg lusta és korlátolt ismeretkörű emberek számára. Szinte áthatolhatatlan védőfalat tud segítségével magaköré vonni, aki ügyesen bánik vele. De el kell ismernünk, hogy egyszersmind lovagiatlan segélyforrás. Nem képes ellene védekezni a diák, tehetetlenül áll vele szemben.

Ilyen meggondolások után nem nehéz rájönni, hogy a tanárnak, a nevelőnek sokkal magasabb szellemi és erkölcsi alapon kell állania, mintsemhogy ez eszköz igénybevételét, belső értékének csorbítása nélkül, megengedhetné magának.

Régi, de valóban elfogadható tétel, hogy a pedagógusnak a szeretet, megértés, fölemelés, segítés, kibontakoztatás jegyében kell viszonyulnia a gondjaira bizott tanulókhoz, neveltjeihez. A gúnyból pedig ezek a mozzanatok teljesen hiányoznak, tőle teljesen idegenek. Az a diák, aki szeretet, melegség, lehajlás és megértés helyett szúrós és csípős gúnyolódásokkal, luciferi mosollyal, fölényes gesztusokkal találja magát szemben, szinte természetszerűleg elhúzódik, elidegenedik majd nevelőjétől. Szinte reflex-védekezés módjára termel ki lelkére, egész valójára valami libabőrféle kéregvastagodást, s a lemondás, a teljes harcfeladás álláspontjára helyezkedik.

A gúnyolódó tanár nem lehet igazi tanár és nevelő, mert nem érintkezhetik annyit és olyan eredménnyel növendékeivel, mint kellene, minthogy azok nem nyilatkoznak meg előtte. Véletlen együttlétük kényszerű és kínos hallgatásba fullad, s egyre jobban fogják kerülni tanítványai. Kényelmes álláspont, tagadhatatlan, de semmiképpen sem nevelői.

Az egészséges és feltétlenül szükséges kérdezési kedvet is egyszerre és feltétlenül, csirájában fojtja el, merthiszen hogy is kérdezne valamit pl. a diák, a problémákkal küzdő, saját kérdéseinek értékével tisztában sem levő serdülő olyan tanártól, aki kigúnyolja, kineveti, esetleg kisebb-nagyobb közösség előtt nevetségessé teszi, megszégyeníti őt. Igen-igen nehéz munkával, vagy talán soha többé nem lehet megnyilatkozásra bírni az ilyen módon elriasztott, bezárult lelkeket.

Elismerjük : olyan hatásos és kényelmes fegyver a gúny, hogy nehezen mond le róla az, aki egyszer, vagy többször megpróbálta. Megérett belátásra és önfegyelmezésre van hozzá szükség. Leküzdése azonban mindnyájunk számára fontos feladat. S ha lépésekben lehet csak tőle szabadulnunk, akkor mindenesetre azzal kell kezdenünk, hogy az ismeretanyag átadásánál, számonkérésénél, az ítéletmondás anyagának gyűjtögetésénél ne éljünk vele. Az utóbbi kínos, de szükséges mozzanatnál különösen kell ügyelnünk arra, hogy a hangulat minél meghittebb, melegebb, zavartalanabb és felszabadítóbb legyen.