Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 2. szám - Pénzes Zoltán: Család és iskola érintkezése gimnáziumaink mai gyakorlatában

Pénzes Zoltán : Család és iskola érintkezése gimnáziumaink gyakorlatában. 61

egyház, társadalmi egyesületek, utcai tömeg stb.), vagy környezetiek (sajtó, irodalom, színház, mozi, rádió ; gazdasági viszonyok, lakóhely földrajzi fekvése és éghajlata, lakóház külső és belső rendje stb.j. Lehetnek szervezettek, bizonyos törvényszerűségek szerint működők (egyház, egyesület, sajtó, színház stb.) vagy szervezetlenek (utcán összeverődött tömeg, mérkőzésen megjelent közönség stb.), lehetnek a nevelés egyetemes céljai szolgálatába teljesen vagy részben beállíthatók, azaz irányíthatók (egyház, család, sajtó; egyesületek, irodalom, színház, stb.), vagy a tudatos nevelői tevékenység körébe nem vonhatók, attól függetlenek, azaz esetlegesek (barát, ismerős, ntcai tömeg, gazdasági és földrajzi viszonyok stb.), végre lehetnek olyanok, amelyeknek nevelő hatása lényegüknél fogva állandó és hivatásszerű (egyház, család), vagy csak időnkénti, alkalmi és nem hivatásszerű (sajtó, színház, irodalom stb.).

Egyház, iskola és család, mint a tudatos nevelői hatásoknak legszervezettebb, legirányíthatóbb és legállandóbb hivatásos forrásai kell, hogy együttműködjenek. Együttműködésük célja egységes és határozott: a tanuló zavartalan, harmonikus, tervszerű és teljes kifejlődése. De míg egyház és iskola összhangja az irányító, vezérlő pedagógiai eszmékben, sőt többé-kevésbbé a közös célokhoz vezető utakban, módokban, eszközökben is csaknem teljes, addig az iskola és család között mindezek tekintetében gyakran bántó diszharmóniát tapasztalhatunk. Ennek a diszharmóniának fokozatos csökkentése a szülői háznak és az iskolának egyaránt feladata és kötelessége. De feladatuk és kötelességük, mint tudatos és hivatásos nevelőtényezőknek arról is gondoskodni, hogy a kívülről érkező többi alakító hatás is inkább fokozza, de semmiesetre se zavarja a tanulónak egységes nevelőszempontok szerint irányított, harmonikus fejlődését.

Szülői ház és iskola összhangban folyó együttműködését legjobban veszélyeztetik azok a sokszor éles ellentétek, amelyek akár egyes nevelőszempontokban, akár az alkalmazott nevelő eljárás során észlelhetők. Az iskolának (vezetőinek és tanárainak) és a szülői háznak is mindent el kell követniök, hogy ezeket az ellentéteket leplezetlenül feltárják, kölcsönösen megismerjék, okaikat elemezzék, és így fokozatosan kiküszöböljék. Legtöbbször persze a két nevelőtényező együttműködésének nem ilyen erősen bántó ellentétek az akadályai, hanem elsősorban az, hogy a szülői ház nem ismeri az iskola egységes nevelőszempontjait, s e miatt természetesen célkitűzései is bizonytalanok. Végre az összhangot a nevelő eljárásban alkalmazott utak vagy módok és eszközök különbözősége is megbonthatja.

Az éles ellentétek megszüntetésére az iskolának őszintén fel kell tárnia önmagát : hadd lásson bele, műhelyének legrejtettebb zugaiba is a szülő. Sok hamis kép és torz felfogás származott abból, hogy középiskolánk zárkózott életet élt. Nem új kívánság ez, talán nem is új gyakorlat. Hiszen az iskolai ünnepélyek is ezt a célt szolgálják, de azok az iskola munkájának csak egy sajátos részletét mutatják be, azt is — hogv úgy mondjuk — a „kirakatrendezés“ elvei szerint.