Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban
Csanády San lor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban. 57 hélyesedett irodalmi liberalizmus nem egyéb, mint irodalmi képlete egy jól ismert baloldali politikának, világszemléletnek, amelyhez semmi köze sincsen a művészetnek. A nagy művészi értékkel bíró, de tanító, helyesebben irányzatos jellegű orosz irodalomnak is súlyos felelőssége van Oroszország mai politikai történetében. Az orosz irodalom messze túlment az írásművészet transcendens parancsain és metafizikai céljain. Ellenmondásba keverednénk, ha az orosz irodalom nemzeti jellegét most tagadnók. Ámde, feltesszük a kérdést : hol, mikor, milyen és mennyi idegen gondolat, eszme, gyujtóanyag hullott bele ebbe az irodalomba, hogy azután messze kilendüljön a tiszta művészet síkjából és célvonalából? Azt is elfogadjuk, hogy Zola és Anatole France szellemes írók. De itt is feltesszük a kérdést — elismerve a francia nemzeti lélekkel való azonosságukat —■, hogy kegyetlen szatírájuk, ördögi vigyorgásuk mögött nem a francia nép halálsejtelmének kétségbeesett, utolsó szellemeskedése jelenik-e meg? Mennyivel fönségesebb a magyar nemzet-halálnak sorsérzésünkből eredő sejtelme Vörösmarty Szózatában. A magyar nép sokat szenvedett, sok megpróbáltatáson ment át, az élet és halál kérdéséből nem űz tréfát. Az ezeréves életfelelősség a magyar nemzet lelkét komollyá tette, ezért mélyen sérti — nem álszeméremből, de őszinte alapérzésből kifolyólag minden nyegleség, frivolság, szemérmetlenség, vagy destruktív csúfolódás, nagy és szent dolgok pellengérre állítása, amelyet ma az álművészek, idegenszellemű írók egész serege szorgalmasan és nagy igyekezettel plántál a magyar irodalomba eredetiben és tömeges fordításban egyaránt. Ismételjük, hogy az irodalom egyetemes jelleget is mutat, ezért természetszerűleg egymásra hatással is vannak a nemzetek irodalmai, kölcsönadnak és átvesznek gondolatokat, esztétikai elemeket. Ez az irodalom megtermékenyülésének egyik legtermészetesebb útja és formája. Ámde e mellett hangsúlyozzuk, hogy a művészetek közül az irodalom a legfajibb, a legnemzetibb, mert ennek a megteremtésében és megnyilatkozásában az egész nemzet résztvesz ; benne rezeg minden idegszála, mintha milliók és milliók bíznák szívüknek, lelkűknek legfőbb titkát, legbensőbb érzését egyetlen szószólóra : az irodalomra, amely ezért a nemzetek legsajátosabb színezetű beszéde, de egyben a nemzetek életértékének súlymértéke is. A felsorolt példákból láttuk, hogy a legmagasabb művészi fokra akkor emelkedtek a nemzetek irodalmai, amikor azok a legnemzetibb tartalmúak és szelleműek voltak, avagy lettek. Nem érthetünk tehát egyet azokkal a törekvésekkel, amelyek idegen nemzetek irodalmából a művészet fellebbezhetetlenségének köpönyege alatt irodalmunkba nemzetünk szellemével és lelkiségével ellenkező, sőt rontó elemeket oroznak be, sőt sokszor hangos kiabálással ültetnek át. Nem a közlés ténye, hanem anyaga ellen szólunk.
