Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban

56 Csanádi) Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban.

Lehet-e azon csodálkozni, hogy a magyar lélek és ezen keresztül a magyar irodalom központi tárgya a haza, az ország, a nemzet és annak sorsa. És lehet-e azon megütközni, hogy a magyar léleknek a hit mellett a hazaszeretet a legmélyebb és legmagasztosabb érzése, és lehet-e azon fennakadni, ha az újabb időkben elindult irodalmi liberalizmussal szemben a magyar sorsérzés felháborodik?

Mi sem tagadjuk, sőt valljuk, hogy az irodalomnak egyetemes jellege is van, hiszen az irodalmat is, mint minden művészetet — amint fentebb mondottuk is — transcendens törvények határozzák meg, amelyeknek abszolút megismerése az ember számára titok marad örökre. Azt is állítjuk, hogy az irodalom körébe beletartoznak az ember legfönségesebb eszméi és érzései, de beletartoznak a naponként megújuló életéizéseink is, mert a művészet a leggazdagabb világkép.

De míg a nagy és igazi művészek a legszentebb eszméket és érzelmeket a legvisszataszítóbb életérzésekkel is úgy hozzák kapcsolatba, hogy abból az ember nemesedése és a világ gazdagodása származik, az álművészek a művészi szabadság jelszava alatt a napi életérzések öncélú, izgató ábrázolását adják, s elindítják a költészet nélküli irodalmat. Az álművészek útján válik az irodalom rejtett világ- szemléletek hirdetőjévé, eszközévé és takarójává, hivatkozván arra, hogy az irodalom egyetemes, tehát nemzetközi; az írás a legbensőbb egyéni megnyilatkozás, tehát mindenkor tisztelet illeti; a művészet, így az irodalom is, transcendens eredetű, az író kiváltságos szellemű ember, ezért a szava : lélek, igazság és prófécia.

Szemfényvesztő játék és zseniskedő hivalkodás mindez.

Nem ; ennél több.

Űj tanítás indult el. Az, hogy a nemzetek élő lelke és egyénisége a nagy művészi célok helyi és tüneti akadálya, kárhozatos nyűge, mert az irodalomnak nincsen nemzete, faja, vallása, határa. Csak emberek vannak, gondolatok, jelenségek, meg stílus és forma.

A magyar sorsérzésnek szentebb joga van minden ilyen ködös elméletnél, minden ábrándos, vagy hazug nemzetközi szólamoknál, programmnál, mert ez a sorsérzés a magyar nemzet, a magyar faj fenntartó hite, acélos ereje, lelkének legfőbb tartalma, jövőjének záloga. Ennek a sorsérzésnek mely magában foglalja fenyegetett helyzetünk tudatát, küldetésünk bátor vállalását ezer év óta, ma erősebbnek kell lennie, mint bármikor volt eddig.

fia ez a sorsérzés a magyar lélekben elhalványodik, pusztulásnak indul életünk, és veszendőbe jut még ez a kicsiny országunk is. Ha ez a sorsérzés a magyar irodalomból eltűnik, vele pusztul a magyar föld és a magyar nép maga is.

Az irodalomnak egyetemességet is mutató jellege nem lehet sem cél, sem jogcím beteg Telkeknek vagy ügyes számítóknak arra. hogy az irodalomban ható, teremtő, színező, éltető, sajátos karaktert adó nemzeti géniuszt gúny tárgyává tegyék, vagy művészi értékét vitassák. fia vádolják a nemzeti irodalmakat szűk látókörrel és művészeti szegénylegénykedéssel, akkor a nemzetköziség fogalmában kitere-