Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban

52 Csanádi] Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban.

A józan mértékletesség, a gyakorlatiasság, a hódítás és uralkodás emberének született a római. A nagyság jobban érdekelte, mint a szépség ; jobban a hatalom, mint a művészet; a jog inkább, mint a filozófia.

Hosszú fejlődés, talán inkább tartalom- és formakölcsönzés volt a római irodalom történetének nagyobb része. Vergilius és Horatius visszafordulnak Róma nagyszerű múltjához és megfestik azokat az életviszonyokat, amelyekből kisarjadt Augustus határtalan birodalma, és kiábrázolták azoknak az emberideáloknak testi és lelki alkatát, akik az önzetlenségnek, politikai éleslátásnak, de egyúttal a hazaszeretetnek és erkölcsi tisztaságnak szinte emberfeletti magaslatán jártak.

Akkor lett a római irodalom igazi művészet, amikor a latin ember lelke és szelleme jelent meg benne, s mint tükörképben a nagy Cincinnatusokat látta viszont Augustus aranykora.

Akkor lesz hamisítatlan ízű és teljes tartalmú a latin irodalom, amikor az Aeneisben Vergilius nagy művészi erején keresztül a legnagyobb római gondolat ölt testet : a Birodalom eszméje. Vergiliusnál tudatosan jelenik meg a nemzeti gondolat, amely századokon át lelkesítette a római köztársaság emberét és tette hőssé, önfeláldozóvá, a kultúra terjesztőjévé.

Az elsőbbségért, a n agyságért való küzdelem, csak az erős ellenféllel való való kemény birkózás köti le érdemben a római ember minden figyelmét; ez lelkének legfőbb tartalma.

Akkor lett irodalma is önállóvá és értékké, amikor ez a lélek telítette azt meg ; akkor születtek a latin remekművek, amikor a római irodalom szelleme a legnemzetibb lett.

Az arab költészetnek legcsodálatosabb remeke, az Ezeregyéjszaka is újjászületik Harun al Rasid népének lelkében és képzeletében. Azután válik az európai irodalom értékévé. Az indiai mese Perzsián keresztül érkezik az arabokhoz, akiknek vallásos optimizmusa és életszemlélete bámulatos alakítást végez a hindu mesén. Ezután már az arab népnek életjelenségei, lelki alkata, szelleme, Harun al Rasid fényes és titokzatos alakja, birodalmának ragyogása, az arab nép bánata és öröme beszél hozzánk az Ezeregyéjszakából. Amikor az arab művészi erő és tehetség ilyen fényesen igazolja magát, jusson eszünkbe, hogy Harun al Rasid előtt kétszáz évvel az arab nép teljes műveletlenségben élt. Ámde, ebben a népben élő bámulatos tehetség a perzsáktól, görögöktől átvett eredményeket és idegenségeket gyorsan áthasonította, pedig ugyanakkor még magának sem volt kiforrott, ősi kultúrája. De volt ebben a népben átütő erejű géniusz, mely kibontakozott és alkotott egyazon időben.

Amit idegen kultúrából kölcsönvettek, azt átformálták, nemzeti lelkűk kohójában újjáalkották, s így gazdagították a remekművek sajátosan eredeti sorozatával az emberiséget, s ezért áll meg csodálattal ma is az utókor az arab lélek nagysága előtt.