Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 2. szám - Csanády Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban
Csanádi) Sándor: A nemzetek lelki alkata és szelleme az irodalomban. 51 meg az Ilias és Odysseia ; ebből Hektor és Andromache búcsúzkodása, Achilles és Priamos találkozása. Ezek a részletek finomságukkal és mélységesen emberi igazságukkal a világirodalom legmegrázóbb jelenetei. Ne is beszéljünk Laokoon kínjáról, Hektor haláláról, Achilles pajzsáról, vagy haragjáról és a többi pompázó részletről. Hiába a nagy idők távolsága, mégis remekművek maradnak ezek a költemények mindig, minden nemzet fiainak számára, mert amikor örök emberi érzelmeket és történeteket tolmácsolnak, ugyanakkor lemásolhatatlanul tükrözik egy népnek, a görög népnek minden nemzetek fölé emelkedő művészi teremtő erejét, a görög nemzeti léleknek legfőbb fogalmi jegyét. Mennyit tudna erről beszélni Perikies kora ! Homeros költeményeinek meséi komoly emberi történetekké emelkednek, mert egy nép gyermekesen hívő, őszintén elcsodálkozó lelke, géniusza igazzá, életté tudja varázsolni a képzelet játékát, az Olimpus isteneit. Ugyan mivé lenne az Ilias melegsége, megejtő varázsa egy szellemes, racionális francia költő kezén, akinek naivságot megjátszó mosolya mögött mindig ott bujkálna a csúfolódó valóságérzés? Homeros költői erejét egy nép lelke és szelleme táplálta, ihlette és adta. Homerost szülte a görög nép géniusa, és azután ez a Homeros alkotta meg az Iliast és Odysseiat. Ezért és így lett időfölötti remekmű ez a két költemény. Látni fogjuk, hogy a sorrend mindig ugyanez. így volt ez nálunk is. Minden latinos-beszédű műveltségünk ellenére is a századok méhében ott virrasztóit, ott álmodott a nagy történelmi eseményekre és szerepre eljegyzett magyar népi lélek. Azután nagy megpróbáltatások rázták meg a magyar faj életfáját, és szült a nemzet lelke nagy férfiakat, nagy költőket és nagy írókat. Ne többre, csak száz évre nézzünk vissza ! A rómaiak irodalma is, mely sokáig a görög irodalom rabszolgaságában vergődött, nagyszerű példát szolgáltat annak bizonyítására, hogy a nemzet termékenyítő és teremtő ereje, lelke nélkül csak időleges, sápadt irodalom születik. Hosszú út és idő után Vergiliusnál és Horatiusnál jelenik csak meg a sajátos római szellem a legkisebb görög hatás kíséretében. A Tiberis partján épült kicsiny községből amíg a nagy római világbirodalom kifejlődött, a római léleknek nagyszerű feladatokat kellett megoldania, nagy erényeket felmutatnia és roppant erőfeszítéseket véghezvinnie, nem ért rá a tenger partján sütkérezni, sem a hegyek között a források nimfái után leskelődni, avagy elgyönyörködni Pallas Athene templomaiban. Kemény munkában, súlyos harcokban, szövedékes politikai gondok között múltak a római ember napjai. És hogy mégis ezt az életet választotta, lelkének legmélyebb adottságában rejlett. í*
