Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban. 463 mozgás, a cselekvés jellemzi, s így első tekintetre azt hihetnék, hogy a mozgókép által végre a külső szemléltetés tökéletes eszközéhez jutott a történettanítás. Csodát azonban ettől sem várhatunk, bár hiszem, hogy talán már a közeljövőben, belőle a legértékesebb történeti szemléltető eszköz válik. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a letűnt évezredek történeti eseménysora a film számára visszahozhatatlan, tehát a múltnak mozgóképen való dramatizálása ugyanazon rekonstruktív úton történhetik, amelyen azt a történetíró végzi. Eszmék, célok megvalósítása érdekében lefolyt történeti eseményeknek film útján történő élethű jelenítése a költött tárgyú színművek előadásával teljesen azonos jellegű művészi feladat elvégzését kívánja, azzal a különbséggel, hogy itt a színműírót a történetíró, a költött cselekményt pedig a reális történeti tényrekonstrukció helyettesíti. A színtérnek, környezetnek, cselekvésnek korhű rekonstrukciója azonban, hacsak a történeti korok legtipikusabb eseményeinek felvételére gondolunk is, olyan óriási összegbe kerülne, hogy márcsak ezért is valaminő filmtankönyv elkészítésére belátható időn belül gondolni sem lehet. I)e tegyük fel, hogy a nemzeti, illetőleg világtörténeti eseményeknek néma- és hangosfilmen való megörökítését napjainktól kezdve e célra megszervezett szakértők végeznék : egyedül e felvételekből össze tudnók-e állítani a nemzeti-, illetőleg a világtörténet valódi képét, az érzékeink elé állított jelenetek bármily tömegével vissza tudnánk-e adni a történeti élet igazi értelmét, fel tudnánk-e tüntetni a konstruktív egész részeinek összefüggését, azt a szellemi hátteret, amelynek mindaz, ami látható, csak objektivált képe? Azt hiszem, a legtökéletesebb munka mellett is mindez nem maga a történelem lenne, hanem csak forrásanyag a történetíró és megértést előmozdító, élménytnyujtó, tanulságos eszköz a történettanítás számára. A tanító célzattal készített történeti tárgyú film azonban tömérdek történeti részismeret és élménysorozat megszerzésének értékes eszköze lehet. Segítségével mindenekelőtt tökéletesebben végezhetnénk a történeti emlékek bemutatását. Ha egy régi templomnak, várnak, kastélynak stb. képét távolról, közelről, belülről, kívülről sokoldalúan szemléltethetem, ha előkelő harcosokat és közvitézeket korhű öltözetben fegyvereikkel, azok használatának módjával bemutathatom, ha tehát a gazdasági, társadalmi és kulturális élet történeti formáit a történeti emlékeknek, mint az egykorú történeti élet korhű kereteinek felhasználásával a tanuló elé varázsolhatom, nemcsak magát az emléket szemléltethetem, hanem jelentését is megértethetem. Vagyis mindazt, amit az állóképpel kapcsolatosan a tanár megelevenítő képessége belső szemléltetés útján tud a tanuló leikébe vinni, a jól készített film külső szemléltetéssel köny- nyebben és biztosabban elvégezheti. Ha tehát egyelőre a társadalmi élet dinamikus működését, a politikai, kulturális, gazdasági küzdelmek tipikus mozgalmait érzékeltető, költséges szcenáriumok előállítására nem is gondolhatunk, legalább a meglevő történeti emlékeknek
