Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban. 462 nek kialakításához. Alig van műfaj, amely történeti tárgyú alkotásokat ne mutatna fel, a történettanítással kapcsolatosan azonban főként a történeti regények, színművek és eposzok jöhetnek számításba. Nagy írók csodálatos hűséggel és biztonsággal ragadják meg a kor szellemét, könnyen érthető, megkapó formában közvetítenek uralkodó jellemvonásokat, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet érdekfeszítő küzdelmeit, a történeti erők megszemélyesítőit markáns vonásokkal varázsolják olvasóik elé. Kétségtelen, hogy ezek a tanulságos, sokszor igen plasztikus történeti korrajzot lehelő irodalmi alkotások a tanulók lelkében a múlt tiszteletét, az ősök által teremtett értékek megbecsülését, a történeti tudat és történeti kultúra kibontakozását igen jótékonyan mozdítják elő, de a hamisítatlan történeti érzék és gondolkozás kifejlesztése szempontjából mindig fog maradni egy kiküszöbölhetetlen hibájuk : valót és költöttet elválaszthatatlanul összekevernek. A kettőt néha a legképzettebb szakember sem tudja elkülöníteni. Hát még a serdülő gyermek ! A történeti tárgyú irodalmi műveknek a történettanítás szempontjából való megítélése éppen azért nehéz, mert amíg egyfelől számtalan történeti fogalomnak megismerését, kimagasló történeti korok sajátos szellemének megértését, ezenkívül igen differenciált történeti érzületnek a kifejlődését — különösen a nemzeti tárgyú regényirodalom — jótékonyan előmozdítja, másfelől annak a veszélynek teszi ki fiatal olvasóját, hogy az a költői képzelet szülte betoldásokat is valóságnak veszi, s a leikébe irreális történeti képet lop, esetleg rögzít. Később a tudományos történeti igazság megismerése idején a gyermekkor ábrándképei közt befogadott színes jellem- és korrajzoknak esetleg legrokonszenvesebb vonásait elhagyni, vagy azon súlyos illuziórontó változtatást végezni nagyon fájdalmas. Némelyik lelki típusnál ez nem is lehetséges. A történettanítás feladata csak az lehet, hogy a gyermek valóságos, tehát a nagyságnak és az igazságnak erejével örökké változatlanul ható történeti hősökért lelkesedjék. Érzelmeinek és eszményeinek az állandóságát, reális tartalmát és kivihetőségét éppen az a tudat biztosítja, hogy azokat a valóságban élt példaképekből merítette. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha az irodalmi művekben megalkotott eszményképeket a tanulók előtt nem lehetne éppen úgy követésre méltóknak feltüntetni, hanem csak annyit jelent, hogy a történettanítás körébe, a tárgy természeténél fogva, nem ez tartozik. Mindezek óvatosságot ajánlanak különösen ma a termékeny történeti regényirodalom korában. Azért gondosan válassza meg a történettanár azokat a történeti tárgyú regényeket, amelyeket az iskola a történettanítás céljainak szemmeltartása mellett a serdülő ifjúság kezébe adhat. Olyanokat szerezzen tehát az ifjúsági könyvtár számára, amelyekben legtöbb a történeti hűség, s a legnemesebb gondolatokat és érzelmeket ébreszti. Végül a történeti szemléltetés legújabb módjáról, a történeti tárgyú filmekről emlékezem meg. A történetet és filmet egyaránt a
