Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Madai Pál: A munkaiskola elve a történettanításban
Dr. Madai Pál: A munkaiskola due a történettanításban. 455 bail is. Mindenekelőtt a régi pozitivista felfogás ismerethalmozó', öncélú historizmusát, s a vele kapcsolatosan túlsúlyra jutott intellek tuálizmust, didaktikai materiálizmust és verbalizmust elveti. Ehelyett a történeti objektivitás szigorú megtartása mellett a kor szellemét, belső összefüggéseit (szerkezetét), a történeti fejlődést megértető, élménygazdag konkrét anyag útján súlyt helyez a tanuló érzelmi és akarati erőivel összefüggő lelki képességek fejlesztésére. Ily módon a lelki erők harmonikus képzése alapján az egyoldalú intellektuáliz- must, a passzív recepciót az érzelmi és akarati funkciók tervszerű bevonása útján, hatékony aktivitás, a lelki értékek megszerzésére irányuló öntevékenység váltja fel. A középiskola történeti anyagának a munkaiskola elvei alapján való feldolgozása ezért különösen alkalmas a nevelés céljait szolgáló értékeknek nemcsak értelmi felismerésére, hanem az aktív érzelmi és akarati erők céltudatos fokozása által, intuitív átélés útján, az erkölcsös jellemnek kialakítására, az önmagunk, mások és Isten iránt való kötelességeink felismerésére és követésére. Meg kell állapítanunk, hogy a munkaoktatás módszerével végzett történettanítás segítségével hatékonyabban munkálhatjuk a világháború, főként Trianon óta új életfeladatok megoldására hivatott magyar ifjú nevelését. A tanár és tanuló állandó, közvetlen lelki érintkezése, aktív együttműködése lehetővé teszi azoknak a gondolatoknak, érzéseknek, akarati tendenciáknak mély és maradandó átültetését, amelyek a magyar jövendő kiépítésében, Nagy-Magyar- ország visszaállításában döntő tényezők lesznek. A részleteiben nagyon sokfelé ágazó nevelési célok közül, már saját lelki beállítottsága alapján is, azt fogja a történettanár a magyar diák szívébe legmélyebben beágyazni, amelyik egyéni és nemzeti létünkkel szorosan összefügg. Legfőbb feladata a tárgyi ismereten, mint értelmi anyagon keresztül, a lelki élet centrális tényezőjének, az értelem és akarat irányítójának : az érzelemnek nevelése lesz. Tudnia kell, hogy a tudás, a konkrét anyag', az emlékezet táblájáról letörlődhetik, azonban a vele kapcsolatosan lelki birtokunkká lett érzés (érzület), vagyis a tanulás alatt kifejlődött állásfoglalás magammal, eniber- társaimmal és a nagy mindenséggel szemben, kitörölhetetlen. Éppen ezért a világnézetnek, az életfelfogásnak minden gyökérszála ide nyúlik le. A történetiségnek1 és az aktualitásnak a történettanításban érvényesítendő elve éppen azt célozza, hogy a tanítás ne legyen öncélú multismeret, hanem közvetve a megértett gondolat, a megszerzett érzés útján a jelenben és azon keresztül a jövőbe torkolják. A múlt ismerete a jelen megértésének feltétele, amely viszont a maga kitűzött céljaival már a jövőbe néz. A jelennek és a benne kitűzött jövendő céloknak munkálása nélkül a középiskolai történet1 D'k'nij Istor'n: A történeti kultúra útja 70. 1., 2. Lásd szerző : Aktualitás a történettanításban c. cikkét Prot. Tanügyi Szemle 1931. 8. sz.