Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Dr. Harsányi István: Tanárok szelekciója
442 Dr. Harsúniji István: Tanárok szelekciója. munkatársakat nevelő szellem, amelynek irányítása joggal várható az igazgatótól : kialakul az az alapvető kérdésekben egyetértő, egységes világnézetű, értékes tanári kar, amely játszva oldja meg a nevelés sokszor nehéznek, olykor-olykor szinte megoldhatatlannak látszó problémáit. Kicserélés. Ha valamelyik tanárról a gondosan szelektáló alkalmazás és a megfelelő továbbnevelés után kiderül, hogy nem állja meg helyét, hogy a jogosan megkívánt követelményeknek nem tud megfelelni, pályája kezdetén kell őt erre a körülményre figyelmeztetni. Ha ez sem segít, az eddigi, sokszor elmechanizált, patriarchális-uram- bátyámos, mindenkit, boldog-boldogtalant megragasztó, kényelmes, de sokszor lelkiismeretlen és felelőtlen iskolapolitika íélretételével ki kell őt cserélni. így még idejekorán, tapasztalatait okosan felhasználva gyökeret verhet másutt, ha erre egyáltalában érdemes, s megvan benne a fejlődés és a munka vágya. Imre Sándor nagyon meggyőzően fejtegette egyszer, hogy milyen hasznonnal jár az, ha a fiatal tanár több iskolát megismer, pályája kezdetén szétnéz egy kicsit. Hadd tanuljon, lásson, hasonlítson össze, érlelődjenek gondolatai, tapasztalatai. A második követelmény fejtegetésében foglaltak kiterjesztésével kimondhatjuk azt, hogy ha valaki nem felel meg valamelyik iskolában, könnyen megtalálhatja helyét és munkakörét, munkakedvét — eddigi tapasztalatainak hasznosításával természetesen egy másikban. Hangsúlyoznom kell : nem értékfokokra gondolok itt. Csupán a másság, a másszerűség elég lehet ahhoz, hogy valaki jobban megfeleljen új őrállomásán. Hiszen jó építőanyag a vasbeton, a tégla, a kő, de tetszés szerint mégsem cserélhetjük fel azokat. Lehet, hogy valaki kifogástalan alföldi tanár, s ugyanakkor hegyek közé rejtett kis városban nem találja meg azt, ami szükséges az ő zavartalan erőkifejtéséhez, ahhoz, hogy jó tanár lehessen. Akadhat olyan is, aki víz mellett tudja igazán kifejteni erejét, adottságait. Főváros, nagyváros, kisváros, ilyen vagy amolyan környezet, más-más nevelői lehetőségek és szükségletek, a taníttató szülők zömének társadalmi hovatartozása stb. stb. mind jelentékenyen befolyásolhatják egy-egy tanár munkájának minőségét. Nem kell tehát mindjárt megbélyegzésnek venni azt, ha valakit pályája legelején nem alkalmaznak azonnal véglegesen egy évi „próbaszolgálat“ után, még akkor sem, ha lett volna számára üres tanszék. A jónál jobbat keresés nemcsak indokolt eljárás, hanem kötelessége és létérdeke minden református magyar iskolának. Az igazi értékek csak edződnek egy-egy ilyen őrhelyváltoztatás alkalmával. A valóban mélyen gyökerező, eredendő, szervi okú foltok, árnyékok pedig csak nyilvánvalóbbá lesznek, sötétülnek. S ha nincs is remény eltüntetésükre, kikezelésükre : sokkal inkább az egyén érezze magát elhagyatottnak és más életforma keresésére kötelezettnek, mint egy egész tanári testület, iskola vagy a református nevelésügy megvertnek, megbénítottnak, munkaképtelennek. Nem szükséges pél
