Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 10. szám - Ravasz Árpád: A jó tanár
Ravasz Árpád : A jó tanár. 436 bizony lassanként elégetődik és tönkremegy a tanár fizikuma és szellemi ereje is azért, hogy világítson másoknak. Ezért kellene sokkal jobb fizetést adni a jó tanároknak s anyagilag gondtalanná tenni az életüket, hogy egészen odaadhassák magukat ennek az áldozatos és megbecsülhetetlen munkának. A jó tanárnak elsőrendű kötelessége, hogy szaktárgyaiban minél alaposabban s minél jobban kiképezze magát. Elmaradnia nem szabad, hanem állandóan, szakadatlanul kell tanulnia és lépést tartania a tudomány fejlődésével. Rettenetes szánalmas dolog az, mikor a tanítványok ingadozást és bizonytalanságot észlelnek a tanár tudásában, s kinos és szégyenletes, ha elmaradottságot láthatnak nála. Ezt pedig csak úgy kerülheti el a jó tanár, ha állandóan, a szó szoros értelmében holtig tanul. A jó tanárnak minden egyes tanítási órájára külön készülnie kell. A tanítási óravázlatoknak ma érvényben levő kötelező volta egészen bizonyosan nem ok nélkül rendeltetett el, vitathatalan célja az, hogy minden tanárt kényszerítsen arra, hogy tudatosan és terv szerint foglalkozzék minden egyes tanítási órája anyagával, azaz : készüljön. Ezeknek a tényeknek át kell szűrődniök valahogy a laikus társadalom tudatába is, mert amíg ez meg nem történik, sohasem fogják megérteni az emberek annak az állításnak a badarságát s egyenesen hazug voltát, hogy milyen jó dolga van egy középiskolai tanárnak, megtartja a napi 2—3, óráját, s aztán hajrá, vakációzhat, sétálhat, s dologtalanul töltheti a napot. Bámulatos, hogy a hangos, felületes hírlapok mennyire megkövetelik a tanártól a tökéletes munkát, milyen éhesen tudnak rácsapni egy-egy megtévedésre, hibára, de azt nem ismerik el, hogy a tanári munka különleges munka, sok-sok időt foglal le, az egész életet igénybe veszi, s hogy jobb javadalmazást és több megbecsülést érdemelnek a jó tanárok, mert az intelligens társadalom egészséges vagy egészségtelen irányú fejlődésének kulcsa jórészt az ő kezükben van. A jó tanárnak az állandó tanuláson kívül az ő tudománya átadásában, a tanítványaival való közlés módszerében is állandóan tökéletesítenie kell magát, mert az oktatásban és nevelésben a módszer rendkívül fontos, életbevágó dolog. Ezért a jó tanár sohasem szégyenli azt, hogy tanártársától tanuljon, sőt megragad erre minden kínálkozó alkalmat, mert csak az ostoba és tudatlan, üres ember tartja magához méltatlannak azt, ha mástól is kell tanulnia. A jó tanárnak jó modorának is kell lennie. Ha az összes már előbb felsorolt kellékei megvannak is egy tanárnak, de a modora rossz, akkor már csak fél, vagy még kevesebb sikert érhet el a munkájában. Parasztsággal csak parasztságra lehet nevelni a gyermekeket, a gőg és a hiúság túlságosan lerí az egyszerű tanári katedráról, az útálkozó arc csak útálatot vált ki a tanítványokból is, s a gúnyt soha el nem felejti és meg nem bocsátja egy növendék sem. A komoly, férfias, szívből jövő és szeretetteljes szó megértésre talál minden gyermeknél és ifjúnál, s még a vásottabbak szívét is meg lehet fogni vele. Az igazi jómodorú, képzett, munkás tanárt nagyon
