Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Külföldi lapszemle
374 Külföldi lapszemle. a nyelv tanításánál nem úgy kell eljárni, mintha a szavak, stb. az észben volnának elraktározva, hanem tekintetbe kell venni a kapcsolatot az élet egészével. Az olvasásnak szinte észrevétlenül a látás, mozgás, átélés mozzanataiba kell átmennie. Értékesnek tartja a szerző a munkatanítás elvét is, s az e téren mutatkozó sok túlzást és botlást a hiányos lélektani megalapozással okolja meg. Az új lélektani alapra helyezkedő tanításnak szerinte elsősorban el kell hagynia az adathalmozást. E helyett minden tanított dolog mögött fel kell tűnnie a nagy egészeknek, a tanításnak pedig a lélek mélyére kell hatnia, s meg kell tartania a kapcsolatot az élettel. E gondolatokban bővelkedő tanulmány után egy cikk a bajor középiskolai tanárok elhelyezkedési nehézségeivel foglalkozik. Kimutatja, hogy fe téren éppen Bajorországban igen nehéz a helyzet (végleges álláshoz átlag 36 éves korában jut a tanár), egyrészt azért, mivel a pálya a bajorok lelki alkatának igen megfelel, s így sűrűn választják, másrészt sok oly iskola van, melyekben világi tanár nem igen kap alkalmazást. Sok középiskolai tanár így más pályán helyezkedett el, sok pedig átképzés útján népiskolai tanító lett. A legújabb időben némileg segített a helyzeten a tanári vizsgálatok engedélyezésének megszigorítása s a magániskolák erősebb központi felügyelete. Ezután W. Kohmann a történettanítás kérdéséhez szól hozzá. A régi történettanítás szerinte elmélyítette ugyan a nemzeti érzést, de nem törődött eléggé a legújabb történeti eseményekkel, s nem nevelt politikai gondolkozásra. Több időt kell tehát szánni a legújabb történelem tanításának, s ismertetni kell a világpolitikai helyzetet. Utal itt a szerző a keletázsiai viszonyok- nak e szempontból való fontosságára, s e kérdést részletesen ismerteti. A történeti érzék kifejlesztése mellett szintén politikai tudatosság ébresztését jelöli ki a történettanítás céljául H. Resting. Ezután részletesen foglalkozik a történettanítás anyagának és módszerének kérdéseivel. Az anyag megválogatá- sát illetőleg főszempontjai : a népi eszme, a hatalmas egyéniségek és nagy történelmi cselekedetek kiemelése, nemzetpolitikai tanulságok, gazdasági s társadalmi kérdések. A módszernek az ifjúság fejlődési fokaihoz kell alkalmazkodnia. Az alsó fokon szemléletes képeket kell nyújtani, a középsőn az események már a nagy történeti összefüggések keretében ismertethetők, a felső fokon a történelem s vele kapcsolatban a nemzetpolitika tudományos kérdései a fontosak a forráskutatás elveinek gyakorlati megismerésével kapcsolatban. E két történelemtanítással foglalkozó tanulmány után részletes beszámoló következik egyes német tudományos társaságok és intézmények munkásságáról, majd, mint minden füzet végén, irodalmi tájékoztató. Zeitschrift für Deutschkunde. -50. Jahrgang 1936. 6—10. füzet. Az ötvenéves folyóirat itt ismertetett füzeteiben is számos irodalom- tudományi vonatkozású tanulmány és cikk mellett pedagógiai szempontból is érdekes közleményeket találunk. Különösen figyelmet érdemel Th. Herrle történeti visszatekintése : 50 Jahre Deutschunterricht im Spiegel der Zeitschrift für Deutschkunde. A folyóirat mai nevét 1920-ban kapta. Megindult „Zeitschrift für deutschen Unterricht“ címen, s nevének megváltoztatása tárgykörének kibővülésével függött össze. A folyóirat alapítója, R. Hildebrand figyelemreméltó célkitűzésekkel fogott a munkához. Reményét fejezte ki, hogy a németség megtalálja az utat önmagához, szembeszáll az értelmi nevelés egyoldalúságával, s helytelenítette a tanítási anyag folytonos bővítését. Mikor három évvel később II. Vilmos császár azt a kívánságát juttatta.kifejezésre, -hogy a gimnáziumi tanítás központjában a német nyelv- és irodalomnak kell lennie, a folyóirat is e törekvés szolgálatába állott. E nézetet képviselte 1918 után is, s ilyirányú munkásságának egyik eredménye a „deutsche Oberschule“ nevű iskolafaj megalapítása. Ugyancsak régóta sürgette a középfelnémet irodalom erősebb iskolai felkarolását is, majd a néprajz bevonásával a németségre vonatkozó ismeretek tanítási szempontból bizonyos módon való egységesítését. Ami az egyes részleteket illeti, a folyóirat is magán viseli különféle tudományos irányzatok s nézeteltérések bélyegét. Így a nyelvi kérdések tekintetében hosszú ideig Hermann Paul gondolatai voltak rá hatással. A nyelvtan iskolai tanításának kérdésében pedig részint azokat támogatta, akik ezt
