Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi lapszemle. 373 közül körülbelül 30,000-en jelentek meg, hogy részt vegyenek az együttes, osztály- s szaküléseken. Azokon főkép az új iránnyal kapcsolatos nevelési eszményekről szóló előadások hangzottak el. Különösen hangoztatták a ,,Schullandheim“ fontosságát, mint a legalkalmasabb intézmények egyikét az új elveknek megfelelő „egész“ német ember nevelésénél. A szakosztályi gyűléseken a különféle tárgyakkal kapcsolatos kérdések szerepeltek, rendszerint szintén az új irányzat szempontjából. Ez alkalommal tartotta első ülését a „Sprecherziehung“ szakosztálya. Kifejezésre jutott itt az a kívánság, hogy e szak köréből az egyetemen is tartsanak előadásokat kivétel nélkül minden tanárjelölt részére. A nyelvnek fel kell szabadulnia az írott betű uralma alól. A kiejtést, de még a beszédhez fűződő taglejtéseket is nemzeti alapon kell szabályozni. Az 5. füzetben Felix Hartmann végigtekint a görög igealakok eddigi csoportosítási kísérletein, s egy új, szerinte célszerűbb rendszert mutat be. W. Oberle az előbbi füzetben ismertetett német középiskolai útmutatóhoz fűz megjegyzéseket. Utal arra, hogy az egyes német iskolafajok (az egész birodalmat tekintetbe véve : gimnázium 28'9%, reál- és reform-reálgimnázium 36%, főreáliskola 11 '4%, a többi : deutsche Oberschule, Aufbauschule) az egyes tartományokban más és más arányt mutatnak. így pl. Bajorország a gimnáziumot, Thüringia a reálgimnáziumot, Württemberg a reáliskolát kedveli. Lényeges különbség mutatkozik abban a tekintetben is, hogy melyik nyelvet tanítják mint első élő idegen nyelvet : így Poroszországban s Bajorországban a franciát, Szászországban s Württembergben az angolt. Az osztályozás az északnémet tartományokban általában szigorúbb, mint a déliekben. Mindezek alapján a szerző ugyan elismeri az egyes vidékek gondolkozásmódjának eltéréseit, de nagyobb egységességet sürget. Ezután egy-egy cikk a középiskolai tanárok elhelyezkedési lehetőségeivel foglalkozik Poroszországban, illetőleg Württembergben. A közölt adatokból láthatjuk, hogy e téren mind a két német államban még ma is nehéz a helyzet az egymás után következő korosztályok torlódása miatt. Éppen ezért Poroszországban egyelőre felfüggesztették női hallgatók felvételét a bölcsészeti karra, Württembergben pedig sok középiskolai tanárt népiskolai tanítóvá képeztek át. P. Ssimanek tanulmánya a német egyetemi és főiskolai reform újabb irodalmáról tájékoztat. Ismerteti az új felfogást a tudomány szabadságának és tárgyilagosságának fogalmát illetőleg, utal a hallgatók tudományos táborozásának fontosságára, s hangoztatja a tudomány és az élet szorosabb kapcsolatainak szükségességét is. Az egyes egyetemi karokra vonatkozó részletkérdések ismertetésénél a szerző kitér a protestáns teológiára is, rámutatva, hogy e téren is a német egyházi életben jelenleg megnyilvánuló ellentétes nézetek állnak egymással szemben. A 6. füzet bevezető tanulmánya : „Ganzheitspsychologie und Pädagogik“ Kari Reumuthtól. E tanulmány élesen szembeszáll a Herbart-féle nacionalista lélektanon alapuló pedagógiával. Kimutatja, hogy Herbart lélektani rendszere, noha már idejét múlta, a hosszú megszokás folytán a tanítás és nevelés elveiben még mindig jelentős helyet foglal el. Ezután érdekes áttekintést nyújt a lélektan újabb fejlődéséről. Herbart irányát a XIX. század utolsó évtizedeiben tapasztalati irányzat váltja fel (főképviselője később Wundt). Ez azonban még nem tud a racionalista gondolkozással szakítani, s a pedagógiára nincs mélyebb hatással. Gyökeres átalakulást jelent azonban az a lélektan, melynek megindítója Wundt tanítványa és később utóda, Felix Krueger az ő lipcsei körével, s amelyet a német tudomány Gefühls-, Ganzheits- vagy Strukturpsychologie néven ismer. E lélektan szerint minden lelki élmény bizonyos egész, melynek jellemző színét az érzelmek adják. Ennek megfelelően az appercepció sem oly gépies képzetfolyam, ahogyan azt Herbart gondolta, hanem benne az érzelmeknek is jelentős szerepe van. Az új élmények egyfelől hatással vannak a léleknek mélyére, mintegy magvára, másfelől azonban ez („Struktur“, voltaképpen az ember életnézetének alapja) szintén hatással van rájuk, sőt a „Struktur“-on keresztül a nagy társadalmi közösségek szintén bizonyos egészeL kitevő lelki alkata is. Az új lélektani irányzatnak megfelelő átalakulást tart a szerző szükségesnek a pedagógiában is. így pl. szerinte
