Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Külföldi lapszemle
372 Külföldi lapszemle. (Ezt a tanítást majdnem ebben a formában adtam egy igen művelt iparostanonciskolai csoport előtt, amelyen jelen voltak a vallástanári testület tagjai is. Az volt az általános megjegyzés, hogy túl sok egy óra anyagának ; volt olyan őszinte megjegyzés is, amelyik azt vallotta, hogy ő ebből két hónapig megél. Lehetséges. Célom az volt, hogy olyan illusztrációkat adjak az egészen röviden összefoglalható tanbeli tanításhoz, amelyek tele vannak hazai vonatkozásokkal s olyan ismeretbeli általános érdeklődést keltő adatokat, amelyek meggyőző erővel bírnak. A megfigyelés szerint az ifjúság meggyőzése sikerült. Ha esetleg valaki mégegyszer ugyanilyen formában akarja ezt végigtanítani, annak ajánlom azt, hogy rajzolja az ábrákat s a statisztikai számokat pedig próbálja a Statisztikai Szemléből pontosan idézni, bár a szánig szerűségben való pontosság nem olyan nagyon fontos. Hogy a tanításban inkább törekedtem érdekességre és közvetlenségre, annak egyetlen oka az, hogy ez az óra este hat-hét óra között volt, amikor az ifjúság egy félnapi műhelyi munka és egy félnapi iskolai tanulás után volt. Megállapítottam, hogy ezek dacára sem aludt egyik növendék sem, ami ilyen iskolákban nem ritka eset. Nem akarok iskolát csinálni ezzel a tanítással, s szívesen szenvedem el a módszertani hibák megállapítását, azt a kritikát is, hogy kevés benne az Ige, s az Igének nem jutott elég szerep, de hiszem azt, hogy ilyen meggyőző tanítások után lehet azokat alkalmazni az ilyen ifjúság előtt.) Budapest. Dr. H. Gaudy László. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE Monatschrift für höhere Schulen. 35. kötet, 1936, 4—6. füzet. A változatos tartalmú 4. füzetet F. Junghausnak az iskolai színi előadásokkal foglalkozó tanulmánya nyitja meg. Népies, továbbá rögtönzött alkalmi színdarabok előadását javasolja. Az előadók és hallgatók akár csak egy osztály tagjai is lehetnek. Az ily előadások pedagógiai jelentősége főkép az élmény és a nyelv szoros kapcsolatában rejlik. K. Fiehn a berlini olimpiásszal kapcsolatban a humanisztikus gimnáziumot veszi védelmébe, utalva a német és a klasszikus szellem hasonlóságára. Hangsúlyozza azt is, hogy a klasszikus szellembe igazán a nyelv útján lehet behatolni, továbbá, hogy a klasszikus nyelvek tanulmányozása alkalmas bevezetés a tudományos kutatásba. Leó Gruenberg Nagy Frigyes halálának 150. évfordulójával (1936 aug. 17) kapcsolatban arról ír, miképpen kell e nagy uralkodót a német ifjúság előtt méltatni. E. Simon részletes ismertetést közöl egy ilyen című nagy munkáról : Wegweiser durch das höhere Schulwesen des deutschen Reiches, Schuljahr 1935, E munka, melynek kiadója Kulinick, a Reichsstelle für Schuluesen igazgatója, az eddig e téren legteljesebb adattárt nyújtja. Adatai sok érdekes körülményre engednek következtetni. Így többek között, hogy a tanterv az egyes német országrészekben még az ugyanahhoz a fajhoz tartozó iskolákban is erősen ingadozik (így pl. a gimnáziumban a latin heti óraszáma 62 és 41 között mutat ingadozást), s hogy nagy eltérés állapítható meg a tanulók meg nem felelésének arányszámát illetőleg is. IF. Beyer újabb német történetbölcseleti művek főgondolatait foglalja össze. Ezek alapján az okbeli kapcsolat felvétele csupán segédeszköze a történeti megismerésnek. A történelem voltaképpen szabad történések láncolata. Egyéni kezdeményezések, forradalmak a fő mozgató erők. Nagy egyéniségek irányítják a történelmet. K. Schi fér az eredetileg hangfestő, majd az érthetetlen nyelven beszélő, még később a műveletlen népek jelölésére szolgáló barbár szó jelentésfejlődését tárgyalja. E. Scheu a keletnémetországi városokról ad együttes fejlődéstörténeti képet. Igen tanulságos a füzet végén található ismertetés a német nemzeti szociálista tanítószövetség 1936 júl. 10-—13-án Bayreuthban tartott üléséről. A 325,000 tag
