Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 36» iskola munkájában. A másodikban a rajzoktatást belehelyezi az iskola értelemfejlesztő, ismeretközlő, lélekalakító általános munkájába. A harmadik részben részletesen megjelöli a feladatokat, amelyek megoldását a Rajztanáregyesületnek a rajzoktatás érdekein keresztül az egész magyar tanügy javára vállalnia kell. Az iskola munkájáról szólva, rámutat annak a régi és közismert hibájára, hiányára, hogy túlnyomóan elméleti, nélkülözi az ismeretek közlésénél a szükséges tapasztalati alapot, s így mindenhez hozzászóló, de igazában semmihez nem értő emberek tömegét termeli. Ezen az általánosan érzett hiányon segítendő, szükségesnek tartják minden tanulmánynál a szemléltetést, a munkáltatva tanítást, kötelezővé teszik az oktató filmek felhasználását, sőt egyes tárgyaknál rajzoltatnak is. Ugyanakkor azonban az értelmi látásra nevelő, a leiek felvevő berendezését kimívelő, befogadóképességét fokozó — s így a szemléltetést igazán eredményessé tevő — rajzoktatást kiszorítják a tanulmányok sorából. Ez a jelenség csakis abban kaphatja elfogadható, érthető magyarázatát, hogy a rajzoktatás általános pedagógiai értéke ismeretlen valami magában az iskolában, ismeretlen a tantervek készítésére hivatott hatóságok előtt, és ismeretlen az ezeket befogadó nagy nyilvánosság előtt. Ismeretlen azért, mert az ott szereplők maguk a rajzot nem tanulták a mai értelmezése, mai módszere szerint, hanem a régi, elavult tanítására és az ebben elért nem kielégítő eredményeikre emlékeznek. A humanisztikus gimnáziumban nevelkedett legnagyobb részük pedig általában nem részesült rajzoktatásban, így jelentőségét nem ismerve, nem részesítik érdeme szerint megfelelő megbecsülésben, védelemben a különböző eszmeáramlatok, érdekek harcában, amelyek ő rajtuk keresztül az iskola körül napjainkban egymással küzdenek. A rajzoktatást általánosságban csak a rajz munkafolyamatának egyik, a mások által látható külső és pedagógiai szempontból nem a fontosabb része szerint bírálják el. Ez alapon tehetséget igénylő művészkedésnek szeretik minősíteni, aminek az iskolai tanulmányok között csak alárendelt szerepe lehet. Ezzel a felfogással száll szembe az előadó, amikor a rajzolás munkafolyamatának belső értelmi — a külső munkát megelőző —, a laikusok előtt elrejtett, s így nekik ismeretlen mozzanataira mutat rá, és ezeket állítja előtérbe. E célból lélektanilag elemeire bontva mutatja be a rajzolásnak nevezett egész munkafolyamatot, és így illeszti be az iskolai munka keretébe. Az írás analógiájából kiindulva megállapítja, hogy a rajzoló lelkében is az értelem által előzőleg kialakított belső képnek kell rendelkezésre állania, hogy a kéz mozgását vezető agycentrumok együttesen és tervszerűen irányíthassák a külső munkát, s az eredmény valaminek ábrázolása lehessen, és ne értelmetlen firkálás. Utal a szemnek lelki életünk szempontjából felette fontos szerepére, mint szemléleteink nagy többségének közvetítőjére. Rámutat a látási szemlélet kialakulásának részleteire, a szín, alak, nagyság, távolság stb. tudomásunkra jutására, s a tudatunkban való elhelyezkedésre. Kimutatja, hogy előbb alakul a szemlélet, s csak azután indulnak meg az asszociációk, melyek a szemléletet képzetté fejlesztik, hogy aztán ezekből épüljenek a különböző irányú ismeretek. Miután a rajz külső felépítése színek, vonalak, formák tervszerű elhelyezéséből áll, s így ezeknek előzőleg való megállapítása, megfigyelése közben ugyancsak a részlet munkamozzanatok folynak le lelkűnkben, sokszorosan ismétlődve figyelmünk vezetése mellett, melyeket értelmünk a képzetek kialakulása közben nagyobbára tudatunk alatt végez. Ezáltal a rajzoktatás kifejleszti a készséget, képességet arra, hogy értelmünk a minket körülvevő külvilág jelenségeit erőteljesebben, tisztábban, megbízhatóbban hozza tudomásunkra, eredményesebben dolgozza fel és tartósabban raktározza el az emlékezetben akkor is, ha nem lerajzolás céljából nézünk, figyelünk meg valamitArajzolás nemcsak az értelem munkateljesítményét fokozza fel, és az esztétikai élvezet legszélesebb területéről, a látásunkáltalközvetített hatásokbővebb felvétele és intenzívebb átérzése iránt tesz fogékonyabbá, hanem tanítása kap
