Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Megjegyzések
364 Megjegyzések. értelmi és stiláris bánás mily csekély minimumával meg szoktunk elégedni. Produkció helyett reprodukciót várunk, nem egyszer saját szavaink újrazengésében akarunk gyönyörködni, előre megállapított és feldolgozott ,,tétel“-ek felmondását kívánjuk. A szabad és művelt beszélgetés, a „colloquium“, az irodalmi érettségi ez egyetlen méltó formája helyett, melyben a szellemi minőség minden jegye, az asszociációs készség, az időben, a formák és eszmék közötti gyors eligazodás, a pillanatnak is engedelmeskedni tudó formálóképesség, a lényeg hangsúlyaira való törekvés valójában megnyilatkozhatnék, sivár lecke-elmondatásba süllyedünk. Amíg ez így van, addig nemcsak az elit-képzés kívánalmának nem tudunk eleget tenni, hanem irodalmi közműveltségünk alacsony volta is a lelkűnkön szárad. Igen vázlatosan egyetlen tantárgy keretén belül ilyenformán felelhetünk a középiskola felé irányított időszerű kérdésekre. Közgyűléseink és egyéb összejöveteleink voltakép önvizsgálati alkalmak. Ezzel az alkalommal éltünk most is. Ezek a találkozásaink azonban egyúttal lehetőség arra is, hogy üzenetet küldhessünk annak a világnak, mely az iskolán kívül van, s amelynek a kívánságait most, teljesítő szándékkal, meghallgattuk. Ezekre a sürgető kívánságokra és követelésekre sikerrel megfelelni csak olyan tanárság tud, amelynek az a külső világ megengedi, hogy hű maradhasson magas célkitűzéseihez. Család, társadalom, egyház, nemzet és állam egyenlő felelősséggel köteles részt venni a jövő nemzedék nevelésében. Ha ezek a tényezők az életszerűség követelésével csak az anyagi lét nagyobb biztosítását remélik, ha a nemzet- nevelésben pusztán csak az időleges szekuláris érdekek megvédését és tágítását célozzák, és leveszik szemüket az Abszolutumról, ha a kiválogatásban nem hódolnak meg fenntartás nélkül a minőség elvének, akkor a mi munkánk hiábavaló. A magyar tanárság hittel hiszi és bizton elvárja, hogy az a külső világ nem fogja őt meghazudtolni ! Kerecsényi Dezső. MEGJEGYZÉSEK A rajzoktatás általános pedagógiai értéke és a gyakorlatban való értékesítése. Ezen a címen tartott előadást a Rajztanárok Országos Egyesületében Krdlik Gusztáv, a soproni ev. líceum nyugalmazott tanára, c. igazgató. Az előadást egész terjedelmében hozta az egyesület folyóiratának és hivatalos közlönyének, a Rajzoktatás-nak 1936. évi november-decemberi száma. Az előadó nyugdíjba vonulásával lezárt tanári munkájának leszűrt tanulságait, tapasztalatait, elgondolásait mondja el, amikor a rajzoktatásnak az iskolában és a köztudatban elfoglalt mai helyzetével foglalkozik. Az előadást időszerűvé tette a rajzoktatásnak háttérbe szorítása, amit az új tantervben szenved. Az előadás első részében rámutat az ellentmondásra, amely a múltban megvolt, az új tanterv szerint is megmarad, és kifejezésre jut a középfokú
