Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Kerecsényi Dezső: Irodalmi nevelésünk időszerű kérdései
Kerecsémji Dezső : Irodalmi nevelésünk időszerű kérdései. 359 inkább ismétlésekkor kerül sor. Vagy egy egész órai munkát igénylő témát adunk, az anyagnak új szempontból való áttekintését kívánjuk, vagy pedig az osztályhoz intézett kérdések hosszú sorára a tanulónak egy névvel, évszámmal vagy fontos fogalmat jelentő szóval kell felelnie, esetleg felsorolást kell elvégeznie. Az elsőt rendesen értékelésre igen alkalmas feleletnek tekinthetjük, az utóbbi 5—6 perces próba is bizonyos fokig tájékoztathat a szorgalom mértékéről, azt jótékonyan is befolyásolhatja, a megértés és nevelés szempontjából azonban értékesnek nem tekinthető. Dr. Madai Pál. Irodalmi nevelésünk időszerű kérdései.* Korunknak egyik legjellemzőbb vonása, hogy rendkívül erős érdeklődéssel néz a nevelés intézményeire, itt is elsősorban a közműveltség valóban legfontosabb táplálójára, a középiskolára. Egyetemes európai tünet ez, s az okok megkeresése sem valami nehéz. A jelennel teljes joggal elégedetlen, az elhibázott életberendezkedés kínzó tudatában élő Európa minden erőfeszítése arra irányul, hogy önmaga meg- jobbult jövőjét egy következő nemzedék lelki megformálásával biztosítsa. Tudjuk a mi magunk szőkébb történelméből is, hogy nagy katasztrófák után mindig a nevelés helyei emelkedtek ki a pusztító áradatból, mint a jövő-biztosítás szilárd pontjai. Ezeken a pontokon vetette meg a lábát az eljövendő ember-eszmény kialakításának gondolata, mindaz a vágy, mely a növekedő ifjúságra szegezvén a szemét, újabb egyensúly és boldogabb földi lét megteremtésén fáradozott. Ma mindez fokozottabb mértékben érvényesül, mint valaha. Az iskolára vetett tekintetekből gyakori egymásutánban következő reformok születnek, a nevelés intézményének élete és változásai a nagy nyilvánosság figyelő szeme előtt folynak le. Hogy a kisebb és nagyobb közösség így rajta tartja érdeklődő szemét az iskolán, főként pedig a középiskolán, annak két következménye lehet. Az egyik az, hogy növekednie kellene annak a tárgyilagos megbecsülésnek és értékelésnek, mellyel a középiskolának, mint nevelő intézménynek az életét s a benne tanító-nevelő embernek a munkáját szemlélik. Hogy ez valóban így van-e, most nem kérdezem. A feleletet talán nagyon is hamar meg lehetne e kérdésre adni. Most a másik következmény a lényegesebb és a fontosabb. Ez pedig az, hogy a közösségnek a reánk szegzett tekintetében követelések és váradalmak vannak. Több-kevesebb éllel szinte naponként jelentkeznek ezek. A törvényhozás választott emberei, egyházi és világi műveltségünk intézményeinek legfőbb vezetői, hírlapi és folyóirat-cikkek illetékes és illetéktelen írói, szülői megnyilatkozások, * Az Országos Evangélikus Tanáregyesület szarvasi közgyűlésén, 1937 május 17-én tartott előadás.
