Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
358 Br. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. jük fel. Színkronikus egybevetések, résztörténeti (intézmény-, társadalom-, gazdasági-, kultúrtörténeti, bel- és külpolitikai stb.) anyag kiemelése, fejlődésének áttekintése, egymásra vonatkoztatása, eszme- történeti kérdés megbeszélése, analógiák kerestetése mind-mind a szóban lévő kor szellemében, sajátos szerkezetébe való behatolást eredményez. A kornak sok, tanulságos szempontból való egységes látása, érdekfeszítő korszintézisek a tanuló látókörét, történeti szemléletét, probléma érzékét, életlátását fejlesztik, és benne erős történeti tudatot alakítanak ki. A számonkérés a tanár szempontjából a kérdezés helyességében, a kérdezés alatt követelt szempontok s ezek technikai kivitelének jóságában csúcsosodik ki. A kérdezés egyik központi eszköze az egész órának, főként a számonkérésnek. A kérdéssel a tanárnak egyik legfőbb célja, hogy az osztályt foglcdkoztassa. Ezért szólítja mindig csak a feltett kérdés után a felelőt, s a kérdésre elfogadható feleletet adni nem tudó tanulót azért nem ostromolja sokáig rávezető pótkérdésekkel, hanem indokolt várakozás után mást szólít. A történettanár kérdezési módjának az osztály köztudatában azt a felfogást kell erősen meggyökereztetni, hogy a közös munka bármely fázisában a tanár kérdőszava a tanulót feleletre hívhatja. A kérdezésnél továbbá ez a kettős szempont vezet : hogyan mozdíthatom elő vele a tanítás és nevelés célját? Az érdekel tehát, hogyan tudja, vagyis mennyire értette meg, miként ítéli meg, vagyis mennyire érezte át a tanuló az anyagot. Van tehát egy, a tanár által feldolgozott s a könyvben is meglevő konkrét anyag és egy nevelői szempont, amelynek alapján azt kutatjuk, mit tart arról, hogyan értékeli a tanuló azt, amit tud ; vagyis érzés- és akaratvilága a befogadott ismeretekre helyesen rezonáí-e? Tehát egyfelől az objektív lelki kép, a pszihikai és logikai úton megszerzett történeti ismeret(fogalom) világossága és biztossága, másfelől annak szubjektív feldolgozása : az értékelés és motiváció után érdeklődünk. A kérdezésnek ezek az alapvető, lényegkutató szempontjai. Vannak azonban fontos technikai szempontjai is. Ilyenek : a kérdés lehetőleg rövid, világosan fogalmazott s közvetlen a kívánt felelet tartalmára irányzott legyen. Az ilyen kérdés érdekkeltő, ösztönző. Kerüljük a kétértelmű, valamint az ú. n. kettős kérdéseket, vagyis amikor egy kérdésben két felelet van foglalva. Hasonlóképpen a nagy, homályos anyagkomplexumra vonatkozókat, amikor a tanuló zavartan keresi, mit feleljen. A felelet iránya, célja szerint a kérdésnek számtalan fajtája lehetséges. A kérdezés művészetét azonban a számonkérés alatt végső fokon az dönti el, elő tudom-e mozdítani a történeti ismeret biztos tudásának, helyes megítélésének segítségével a tanuló értelmi, érzelmi és akarati életében a nevelői cél jelé haladó lelki gyarapodást ? Növeltem-e azt a képességet, amely majdan a célok öntudatos és önkéntes munkálását végzi ? Néha a tudás fokát, az emlékezetbevésés biztosságát az egész, osztálytól egyszerre, írásbeli feleletek alapján puhatoljuk. Erre leg-
