Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
351 Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. motívumokkal együtt megértetni. A birtokba veendő lelki tartalom, a történeti ismeret, a lelki történés szempontjából két részre bontható: az időben szingulárisán és valóságban végbement cselekedetek vagy kialakult állapotok elképzelésére, képzeleti rekonstrukciójára, tehát értelmi felfogására és az azt kísérő lelki tartalmak (érzések, indulatok, vágyak, szándékok, akarások, stb.) átélésére. A lelki tartalom első részének birtokába csak úgy juthatok, hogyha hűen, életszerűen, világosan, elevenen, színesen, megkapóan, érdekfeszítően, mindenkor a tanuló lelki fejlődésének megfelelő színvonalon elbeszélem, ahogyan valami a múltban történt. És ha mindig a tanulók lelkében is meglévő képzetekkel s más lelki elemekkel dolgozok : a figyelemtől vezetett és érdeklődéstől hajtott lelki működés eredménye csakis a hennem is meglevő képzeleti kép, mint mult-rekonstrukció lehet. A múltban filmszerűen lepergett emberi cselekedeteknek, vagy kifejlődött (társadalmi, gazdasági, kulturális stb.) állapotoknak leginkább érzéki képzetekből kialakított objektív képét, mint történeti ténysorozatot, így ismerheti meg a tanuló. De a cselekedetek és állapotok objektív valóságán, tényén kívül az őket létrehozó, azokat kísérő érzelmi és akarati tartalmak szubjektív valóságát is a tanuló lelki bitokává kell tenni, még pedig amazzal egyidejűleg átélés útján. Ez is az elbeszélés folyamán megy végbe. A történeti anyag érzelmi és akarati elemeinek átéreztetésé- vel, utánélésével kapcsolatosan sokszor igen finom, máskor nagyarányú, egyszerű vagy bonyolult motívumoknak változatos tömegével állunk szemben. Ezeket a tanuló leikébe átültetni, lelki életének hatékony elemévé tenni csakis művészi eszközökkel lehet. A tanár hangján, stilizáló, megelevenítő, csoportosító képességén kívül számtalan eszköz állhat az érzelemkeltés és az akaratmegindítás szolgálatában. Ez a történettanítás Achilles-sarka, a tanár rátermettségének próbaköve. Itt dől el, tud-e — Paul Barth kifejezésével élve — szellemidéző lenni. Hol van az a történeti metodika, amelynek tökéletes ismerete mellett ennek a feladatnak mesteri megoldása minden történettanár részéről biztosítva van ? Ez a szellemtudományi tárgyak szakdidaktikájának, azt mondhatnék,' irracionális területe. Ezen terület művelésének szabályát rendesen csak az ismeri, és eszközét is csak az tudja alkalmazni, aki maga is művész. Minden szellemtudományi tárgy s így a történelem tanításának a nehézsége is a tanítás menetének ezen a pontján van. És a pozitivista tudományelmélet uralma idején a történettanítás fogyatékosságát éppen abban kell látnunk, hogy hatása alatt (kivételek mindig voltak !) a történeti tényeknek, a múlt objektív képének hű megrajzolásával megelégedett a história nagyobb részét kitevő olyan anyagnál is, amelyben pedig kétségtelenül a lelki tartalom, mint szubjektív valóság az uralkodó elem". A pozitivizmus által képviselt szigorú történeti objektivitásnak ezután is tántoríthatatlan követői kell, hogy legyünk, ez azonban nem zárja ki, sőt a történettudomány sajátos természete épúgy, mint a vele teljesen azonoslényegű nevelői
