Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 9. szám - Dr. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái
348 Ur. Madai Pál: A történettanítás szakdidaktikai problémái. érte el azt a fokot, amely a nemzeti közvélemény által megkívánt eredményt biztosíthatta volna. Nem kétséges, hogy a középiskolai tárgyak között a magyar nyelv és irodalom mellett legnagyobb nemzetnevelő értéke a történelemnek van. A vallásos és erkölcsös jellem kialakításának, a hazafias érzés, a nemzeti eszmény fejlesztésének, az ideális világnézet formálásnak pótolhatatlan eszköze. De az sem kétséges, hogy egyedül e magasztos célok eszmei értékétől, nemzeti jövőt biztosító erejétől lankadatlanul ösztönzött történettanár képes a magyar ifjú lelkét a célokban rejlő értékekkel megtölteni. A magyar jövő szent céljait rajongással szolgáló történettanár munkakedvét sem anyagi kérdések, sem pedig egyéni felfogásával nem egyező reformintézkedések nem fogják csökkenteni. Nagy nemzetnevelő feladatokkal összeforrt mély meggyőződése —- kisebb döccenőket észre sem véve —, rendíthetetlen hittel halad kitűzött célja felé s mindennap megújuló, lelkes munka közben igyekszik az önmagában kialakult nevelői eszményképet növendékei leikébe ültetni. A történettanárnak tanítás közben nagyon sok pedagógiai és didaktikai szempont érvényesítésére kell készen lennie, de ezek között elsőbbségük kétségtelenül a középiskolai célban rejlő eszmények átültetésének van. Aki a történeti anyagot feldolgozása alatt nem emelkedett nevelői szempontok szerint értékeli, aki a módszeresegység anyagában nem egy magasabb, kulturális értéket, eszményi célért folytatott küzdelmet lát, s e küzdelmet eszmeileg nem tudja kiemelni, nem tudja megéreztetni növendékeivel : az csak eseményregisztráló, adatközlő gép, legjobb esetben — azt mondhatnám — pozitivista történetpedagógus. Ilyennek tekintem azt a történettanárt, aki tárgyi ismeretben esetleg bővelkedik, akinek pontos és gazdag adattudása az anyag logikai, kauzális megértését biztosítja, aki a múltban egyszer lezajlott történeti események tényszerűségének, mintegy fizikai állagának, fényképszerű, hű visszaadója, de az eseményeket létrehozó nagy lelki erőket, a célkitűző szándékokat, a megvalósításra törő akaratokat, az emberi (individuális) és nemzeti (kollektív) vágyakat, nemes vagy nemtelen érzéseket és indulatokat stb. nem tudja a tanulóval megéreztetni. Az ilyen tanár a múltat a maga teljes fizikai és lelki megnyilatkozásával nem tudja jeleníteni és ezáltal annak egész tanulságát a növendék lelkén át a jövőbe, a magyar jövőbe vinni. A történeti élet örök folyamában állandóan célok hömpölyögnek, eszmények hullámzanak, cselekedetek zúgnak. Ezeket az események burkából kifejteni, kiszabadítani és a tanulóval mint a tárgyi ismeretektől független, követésre méltó vagy megvetendő negatív értékeket megértetni és átéreztetni, valamint az egyén vagy nemzet sorsára döntő befolyást gyakorló erkölcsi- és életelveket, politikai és társadalmi irányokat megismertetni a történettanár legszentebb hivatása. A meggyőződés, a jellem, a világnézet kialakításának ez a legtermészetesebb és legcélravezetőbb útja.