Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 1. szám - Szathmáry Lajos: Vakvágányon
Szathmáry Lajos: Vakvágányon. 33 Az óraterv csak a már tudottnak vett és a megtanítandó tananyaggal, tehát csakis a tárgyi körülményekkel számolhat, hiszen egy évvel előre elkészül. Nem számolhat azonban először a tanuló, aztán meg a tanár személyi diszpozíciójával, amely majd csak az órán válik meg, de amely legalábbis olyan fontos tényező, mint maga az anyag. Kikapcsolja mindkét részről nemcsak az egyéniséget, hanem még a személyiséget is. A munka hevében kapott ötletek, a pillanatok folyamán szükségessé váló megbeszélések mindig élet — s így szükségszerűbbek is az előre kiagy altaknái. A tanulók ötletei is, amelyek a munka izgalmában születnek, sokkal közvetlenebbül használhatók fel, mint amelyeket a tanár otthon kiokoskodott. Sokkal jobb, ha a tanulóknak az órán ténylegesen megtapasztalt részismereteire építjük fel a tanításunkat. A jó nevelő, mint a jó hadvezér, az adott és az adódó helyzetekre épít. Ha pl. a retorikával kapcsolatban az írásművek felosztása kerül sorra, az az életszerű módszer, ha megkérdezem, mi mindent olvastak a nyáron, ezeket szedjük a táblára, csoportosítjuk és rendezzük. Felsorolandó olvasmányaikat előre nem tudhatom, óratervembe nem vehetem fel őket, legfeljebb hozzávetőlegesen, amely esetben az órán okvetlenül módosulni fog az eljárásom, s óratervem használhatatlanná válik. Hiszen a Pogányok alapján egészen másként alakul a regényre vonatkozó megbeszélésünk, mint pl. az Űj földesúr alapján. Ha mindenáron a saját kitervelt példámra akarok építeni, hogy óratervemet végrehajthassam, erőszakot kell tennem az órának a gyermekekből kiinduló természetesebbnek adódó menetén. Ez pedagógiaellenes eljárás volna. Tényleg megtartható óraterv tehát csak egy egészen rugalmas idöbeosztási vázlat lehet. Úgyszólván csak keret, amit viszont előre leírni felesleges. Ilyen keret-típus (olvasmányi óra, nyelvtani óra, ismétlés stb.) egy-egy tárgy keretén belül mindössze öt-hat van, ami igazán fejben tartható, sőt úgyszólván a vérbe megy át. Bajos dolog a tanárt a tanmenetet illetőleg a következő tanévre szóló érvénnyel hivatalos jóváhagyás kötelező erejével előre megkötni, hiszen egy tényleg használható és jóváhagyásra érdemes tanmenet megállapításához feltétlenül szükséges volna előre ismerni a jövő évi osztály összetételét, szellemi képességének színvonalát és ezekhez hasonló egyéb fontos tényezőket. Vagy csak egy lényegeset úgysem mutató tág vázlatot készít tehát a tanár, ami előzetes ellenőrzés alapjául aligha szolgálhat, s így leírni is felesleges, vagy pedig alapos munkát végez, akkor viszont jövőre, már a megrögzítő jóváhagyás után, úgyis mindent módosítania kell az adandó körülményekhez, s megintcsak szükségtelenül fordította erre a pusztán adminisztrációs munkára az idejét. Ennek az egy évvel előre szóló irodai munkának önművelés céljára való megtakarítása érdekében módot ad az új utasítás arra is, hogy tegyük fel ebben az évben készít minden tanár részletes tanmeneteket, s ezeket a tanmeneteket év végén örökségül hagyja arra a tanárra, aki ugyanabban az osztályban jövőre az örökébe lép. 3
