Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Dolgozatjavítás közben
3(i6 Dr. Belohorszkij Ferenc : Dolgozat javítás közben. aki évek óta kevesebbet javítana havonta, mint 400 dolgozatot. Magam rövid tanári munkám alatt majd mindig 500 dolgozatot, de 400-náI kevesebbet sohasem javítottam havonként. Ha ehhez vesszük azt is, hogy alsó osztályokban kéthetenként kell dolgozatot íratni, akkor nem is csoda, ha azt halljuk, hogy van tanár, akinek idejéből semmi másra nem futja, mint a rendes iskolai munka elvégzésére. Gondoljuk csak el, hogyha csak 400 dolgozatot is veszünk alapul, naponta 13—14 dolgozatot kell kijavítani, mert különben a következő napon már 26—28 van előttünk. (Ezt nem szokták hozzászámítani a tanári munkához azok, akik oly sokszor emlegetik a kéthónapos szabadságot, s akik ezért úgy tüntetik fel a tanári pályát, mint a legboldogabbat !) Pedig mindeddig még csak arról a mennyiségi munkáról beszéltem, ami magában véve is fogyasztja az időt, s megterhelést okoz. De nem is ez a tanári munkának a lényegesebbik része. Mint minden tanári tevékenységnek, a dolgozatjavításnak a minőségi oldala a nehezebbik, s így még több időt követelő, még több figyelmet érdemlő. Hátha még ezt a dolgozat javítást arra használjuk fel, ami nélkül nincs is értelme sem az írásnak, sem a javításnak : a nevelésünk eredményének fokozására. Akkor azt lehet mondani, hogy a tanár naponta"l2—14 dolgozatnál többet lelkiismeretesen ki nem javíthat. A dolgozatjavítás ugyanis nemcsak abból áll, hogy az egyes füzeteket átnézzük, a hibákat aláhúzzuk, mint ahogyan azt talán a kívülállók képzelik, hanem hibakataszterkészítésből, a jellegzetes hibák összegyűjtéséből, a dolgozatnak az előzővel való tartalmi, helyesírási, fogalmazási összehasonlításából stb., ami mind pihent idegeket, nyugodt környezetet és biztos, határozott ítéletet követel, mert a dolgozat ilyetén javításának rendkívül nagy hatása van a gyermekre egyénileg, még inkább közösségileg. De felesleges is talán mindezt részletesebben elmondani, mert azok, akik ezt a munkát végzik, amúgyis jól ismerik a dolgozat javítás összes körülményeit, s akiknek nem kell végezniük, bepillantást szerezhetnek azokba a nehézségekbe, melyek a dolgozatjavító tanár előtt állnak, ha kissé lelkiismeretesen nézik, megértéssel szemlélik azt a munkát, ami kétségkívül igen fontos és nevelési szempontból is igen eredményes. A dolgozatokon keresztül a nevelőtanár ugyanis nemcsak azt fogja tudni megállapítani, mit tud az illető tanuló, azaz nem csupán tudásbelileg ítélheti meg növendékét, hanem a lelki élet más területeiről is szerezhet magának tanítványa számára meggyőződést, érzelmeiről, érdeklődési területeiről, akarati képességeiről stb. Ehhez azonban természetszerűleg szükség van arra, hogy a tanuló egyénisége mielőbb, minél gyakrabban kibontakozhassék. Éppen azért régóta hangoztatott, de talán kevéssé alkalmazott, általánosan még be nem vezetett az élményi dolgozatok íratása. Nagyon sok helyütt találkozunk még ma is azzal a módszerrel, hogy magyarnyelvű dolgozatoknál nem élményi alapon, hanem erősen is kötött tartalmú dolgozatokat íratunk. Az ismereteknek, tártál-
