Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Kun Sándor: A debreceni tankerület igazgatói értekezlete
358 Kun Sándor : A debreceni tankerület igazgatói értekezlete. miatt több helyen összeütközés volt már iskola és szülői ház között, amiről a „Testnevelés“ c. folyóirat 1937. évi márciusi számában az „Orsz. Testn. Tanács“ beszámolója is megemlékezik. Mivel Szolnokon hasonló eset adódott elő, előadó megkereste az „Orsz. Testn. Tanács“ főtitkárságát ez ügyben, melynek válaszát teljes egészében felolvasta. E szerint az ú. n. „mozgásmüvésznők“ sem tánc-, sem tornaoktatásra nincsenek képesítve, sőt működésük — a titkárság megállapítása szerint — káros az iskolai testnevelésre, azért a vallás- és közoktatás- ügyi Miniszter úrhoz ez ügyben memorandumot nyújtanak be. Ezen hivatalos szerv megállapítása — az előadó szerint — a jövőre tájékoztatás ezen mozgalomra, és a leányiskolák vezetőinek útmutatás, hogy a mozgásművészekhez növendékeiket ne engedjék. Dr. Mezey Sándor mezőtúri református gimnáziumi igazgató köszönetét mondott az előadónak, hogy ezt a kényes kérdést idehozta. Nehézséget okozott ez az iskolai tánctilalom. Pestre vonatkozott, ahol könnyen ki lehetett játszani. Mikor növendékei részére rendezett tánciskolát, oda nem megfelelő társadalmi állású nők is jöttek. Ezért kért engedélyt a vallás- és közoktatásügyi Minisztertől, hogy a mezőtúri leánygimnázium növendékei is résztvehessenek a tánctanfolyamon. Most minden évben megtartják a tánciskolát, ahol mindkét iskolából jelen van állandóan néhány tanár. Ott helytelen dolog nem történhet, nem fognak meg nem felelő partnerrel szórakozni, mert nincs rá alkalom. Józsii Ferenc szerint az a javaslat, hogy a tankerületi főigazgató állapítsa meg, hogy milyen táncokat lehet tanulni, nem ajánlatos. Szomorú tapasztalatai vannak a magánházaknál rendezett zsúrokról is. Osztja Mezey Sándor nézetét, hogy ott, ahol felügyelet van, nem történhet excessus. Hasznos volna, ha hatályon kívül helyeznék az iskolai tánctilalmat és felújítanák a régi diákmulatságokat. Van olyan város, ahol pl. a tanítóképző tart diákmulatságot, a középiskola nem. Ebből erkölcsi kár hárul a középiskolára. Dr. Hoffmann István tanügyi tanácsos megemlíti, hogy főigazgatói értekezleten is felvetődött már ez a téma. Egyik főigazgató beszámolt arról, hogy egy társaságban a leányok beszéltek a szigorú tilalmi rendelkezésről. Arra a következtetésre jutottak, hogy már csak álarcos bálra mehetnek. Másik eset: Egy főispán sürgönyzött a főigazgatónak, hogy leányát elvihesse táncmulatságba. A főigazgató nem engedte. A minisztériumban az a vélemény alakult ki, hogy helytelen volt meg nem engedni. Vajúdó probléma ez. Az új Rendtartásban ez a kérdés is szabályozást nyer. Meltau Márton pápai prelátus, debreceni róm. kath. leánygimnáziumi és tanítónőképzőintézeti igazgató megállapítja, hogy ha a fiúiskolák érzik e kérdés fontosságát, akkor a leányiskolák még inkább. Az igazgatónak sok baja van e tekintetben a mamákkal, a VKM-nek kell irányítást adni. Helyi viszonyok szerint az iskolák között szükséges megállapodást kötni. Melyik osztálytól kezdve és hány nyilvános mulatságon vehet részt a tanuló? Szabaddá sem lehet tenni