Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Kun Sándor: A debreceni tankerület igazgatói értekezlete
Kun Sándor : A debreceni lankerülel igazgatói értekezlete. ,957 ifjúságnak, másrészt el kell fogadni az iskolának a szülők gyakori érvelését, hogy ,,a táncra a mai fiatalságnak, különösen a leányifjúságnak szüksége van, mert kamaszosan szögletes mozdulatai általa megfínomulnak, a tánc művészete új, ismeretlen szépségeket tár fel szépet szomjazó lelke előtt és — különösen a leányok számára — sokszor férjhezmenési lehetőséget is jelent a táncos összejövetel“. Mivel a Rendtartás 34. §-a, valamint az 1935. VI. te. lehetővé teszi a tánctanulást, bizonyos korlátok között, az iskolának keresni kell a lehetőségeket, hogy az ifjúság tanulhasson táncot és gyakorolhassa azt, de úgy, hogy a mai túl modern táncok testi és lelki világát ne veszélyeztessék. Fontos tehát, hogy hol tanul az ifjú táncot? A Rendtartás 34. §-a —- igazgatói engedéllyel — megengedi a magántánciskolák látogatását, de a nyilvános tánciskolába való járást eltiltja. Mivel e kétféle iskola között különbséget tenni nem lehet, azért a legtanácsosabbnak tartja, hogy a táncot lehetőleg az iskola épületében tanulhassák a tanulók, ha erre alkalmas hely van, mégpedig fogadott oki. tánctanító (nő) vezetésével, tanári és szülői felügyelet mellett. Olyan városban, ahol fiú- és leányközépiskola van, lehetőleg a két iskola közös tánckurzusokat és gyakorló órákat rendezzen. A gyakorlásra nagyon jónak tartja a szülői házaknál megfelelő és egymással szimpatizáló családok gyermekeinek felváltva tartott házi zsurjait. Tanítási időnek elegendőnek tart 6—8 hetet. A kisebb növendékeknél feleslegesnek tartja a tánctanulást. A leányok a IV. osztálytól, a fiúk az V. osztálytól kezdve tanulják a táncot. Arra, hogy mit tanuljanak, azt válaszolja, hogy először tanulják meg a nemzeti táncainkat, melyek már lassan feledésbe mennek, azután tanulhatnak modern táncokat is. De mivel ezek igen különfélék és folytonos divatnak alávetettek, tanácsolná, hogy egy bizottság évről-évre állapítsa meg a tanulható táncokat, azokat minden iskolával közölnék, és csak azok volnának taníthatók. Ügy tudja, hogy Budapest székesfőváros kezelésében levő középiskoláknál ez már meg is valósult. Ezt kellene általánosítani. Azután megemlékezett még a ,,mozgásművészet“-ről, mint egy új művészeti mozgalomról, mely főképpen a leányiskolák vezetőit érdekli, mert úgy látja, hogy főleg a leányos szülőket és ezeken keresztül a leányiskolákat zavarja e mozgalom. Senki sem tudja, mi a lényege ennek a „művészetnek“. Egyesek tornának, mások táncnak tartják. Zeneszó mellett végeznek bizonyos ritmikus mozgásokat, miközben hajladoznak és kezeiket kígyószerű hullámmozgásba hozzák. A szülők, kik e hajlongásokat látva leányaikban ballettehetséget fedeznek fel, el vannak ragadtatva a „mozgásművésznők“ munkájától, azt többre értékelik az iskolai testnevelésnél. A szülők eme tájékozatlanságát a mozgásművésznők maguk javára fordítják, és sokszor az iskolai testnevelés és munka ellen tüzelik a szülőket, hogy minél több növendékre tehessenek szert. A mozgásművésznők emez eljárása
