Protestáns Tanügyi Szemle, 1937
1937 / 8. szám - Csanády Sándor: A magyar róna középiskoláinak hivatása
342 Csanádi] Sándor : A magyar róna középiskoláinak hivatása, Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt sem, hogy pénzkérdés is van a dologban. Amikor a nagyvárosok iskolái évről-évre nagyobb tanulólétszámot könyvelnek el, bizony a magyar róna iskolái, mint fenti adatainkból kitűnik, alig emelték 15 év alatt 50—100 fővel, sőt még annyival sem, a tanulók számát, s ebből a körülményből, meg a hibásan beállított nézőpontból következett, hogy az Alföld középiskolái közül sok így szerepelt, vagy hallgatólagosan ma is úgy szerepel, melyre nincsen szükség, merthiszen a városok iskolái bőségesen megadják az iskolázott emberek utánpótlását. Hisszük és állítjuk, hogy amíg társadalmunkban közhit nem lesz az érettségizett ember számára is bármely tisztességes munkának az elvállalása, amelyre való ránevelés és ráfanyalodás még nagy idő kérdése, addig veszedelmesen nagy szám az ötvenezren felül járó középiskolai tanuló (amelyhez hozzá kell még venni 14—15,000 leányközépiskolai tanulót), meg az évenként 4800—4900 érettségit tett ifjú (itt is hozzá kell még számítani 1200—1300 leányérettségist), tehát a kisebb létszám mellett is létjogosultnak kell tartanunk az Alföld középiskoláit a nagyüzem jellegét mutató városi iskolák mellett. Ha mindkét nembeli tanulókat együtt vesszük, akkor a következő arány alakul: 1914—15-ben volt 83,169 középiskolai és felsőbb leányiskolái tanuló, éspedig 74,338 fiú, 8831 leány ; az 1932—33. évben volt 65,327 középiskolai tanuló, éspedig 50,37Í fiú és 14,956 leány. Az 1914—45. évben kelt összesen 6081 érettségi bizonyítvány (5778 fiú, 303 leány), az 1932—33. iskolai esztendőben 6111 (!) éspedig 4829 fiú és 1282 leány tett érettségit, tehát több, mint Nagy-Magyar- országon. Más cikkünkben kifejtettük ennek a jelenségnek önmagában tekintett örvendetes volta mellett is nagy és veszedelmes következményeit, úgyszintén orvosságát is. Itt annyi tartozik reánk, hogy Csonka-Magyarországnak a háború óta 21 fiúintézettel megszaporodott 122 fiúiskolája 250—350 átlagos létszám mellett is kibocsát annyi iskolázott embert, amennyi kicsiny országunk vérkeringésébe egészségesen felszívódhatik. Kitűnő eredménnyel dolgozó iskoláknál nyugodtan leszállhat ez a szám 200 főre (V. ö. az iskolák háború előtti tanuló létszámát.), nagyon kivételes esetben, színvonal megtartása mellett, viszont a 400 fölé is emelkedhetik. A városi iskolák óriási arányaikkal és az ebből következő tekintélyükkel agyonnyomják a vidék középiskoláit és önkénytelenül létükben fenyegetik őket. A cikkünkben közölt beszédes adatok után összegezzük végső mondanivalónkat. írásunk legelején, hasonlatban is érintett felfogásunk alapján téves irányúnak tartjuk az olyan művelődési eszmét, mely az ország egyes területeinek gazdasági jellege szerint nyitná meg a kultúra forrásait, így közelebbről a középiskolákat, és a legmostohább elbánásban részesítené a mezőgazdasági jellegű vidéki városokat, területeket.
