Protestáns Tanügyi Szemle, 1937

1937 / 8. szám - Csanády Sándor: A magyar róna középiskoláinak hivatása

Csanádi/ Sándor : A magyar róna középiskoláinak hivatása.

.{41

nemzeti szempontból vizsgáljuk az Alföld középiskoláinak létjogkérdését, nem téveszt meg bennünket a nagyvárosok iskoláinak óriásira duzzadt tanulószáma, mertha közelebbről megnézzük a tanulók szüleinek statisztikáját, meggyőződtünk róla, hogy a középiskola már nem az értelmiség iskolája. Lassan zsugorodik a nagyobb kört magában foglaló középosztály gyermekeinek a száma is. Szükséges tehát, hogy az erkölcsi és szellemi elitnek az iskolájává alakuljon át a nemzeti érzelmű középiskola.

Ha az ifjú erővel előretörő Olaszországot vagy Németországot figyeljük, akkor megtanuljuk, hogy a nagyságnak, az életnek, a jövőnek, a fejlődésnek alapja — nekünk magyaroknak ehhez még feltámadási feltételünk —, hogy minden magyar ember arra a pontra álljon, ahol legjobban használható és hogy kivétel nélkül mindenki erejének teljes kifejtésével, lelkének egész hevével részt vegyen a nemzeti törekvésnek, országépítő igyekezetek és a hétköznapok verejtékes, gyümölcsöt termő munkaritmusában.

Nem vitatjuk, hogy amikor a vidékek, az agrárterületek is középiskolával bírnak, az onnan fakadó sok tehetség mellett értéktelen elemek is átszüremkednek a rostán, azt sem vitatjuk, hogy itt-ott ascendizmusra indítja a középiskola az egyszerű nép fiait, ámde nyíltan és őszintén kérdezzük, másként van-e ez Nagy-Budapesten, Miskolcon, avagy más nagyváros iskoláinál.

Az Alföld adóval táplálja az országot, bátor és hős katonákat nevel, hűséges ragaszkodásával mindenkor hitet tesz magyar volta mellett, miért legyen hát olyan hajszálér, melyet a kultúra véredény- rendszeréből ki kellene zárni. Tagadjuk, hogy a középiskola hátrányosan átformálná a vidék gondolkodását, hogy egyszerű jellegéből kivetkőztetné, hogy elcsábítja a föld fiait úrhatnámságra.

A múltban a középiskolát minden■ rendű és rangú társadalmi osztály gyermeke úri iskolának tekintette "és ha módja, kedve volt rá, vágyakozóan törekedett is oda. Ámde a középiskolának mindig volt a lényegében valami konzerváló erő, haladást sugalmazó, tudást adó, de józan embert formáló képesség. Vannak iskoláink (a felsoroltak között is !), melyek sokszázados történetükkel, munkájukkal, lelkűkkel igazolják állításunkat, de bizonyítják ezt a kisebb múltú alföldi iskolák is. Ha az Alföld fiát elfogja a nagyravágyás láza, bizony a nagyvárosok szele érintette meg és nem a vidéknek középiskolája ösztönözte. Régen megindult a középiskolák felé a külvárosok gyermeke, mikor az Alföld iskoláiba a parasztfiúk közül csak a tehetségesek jelentkeztek. Ma talán másként van, de erre is a város tanította őket.

De még akkor is, még ebben az esetben is az Alföld középiskoláinak nagy feladata van.

Az ifjú erőből születő, derék emberré nevelt, tudásban, lélekben, erkölcsben megerősödött polgárokat útnak indítani azokra az őrhelyekre, ahol csupán a munka és becsületes jellem mérik meg a helyfoglalás jogosságát. Hogy pihentagyú, egészséges idegzetű, friss lelkű ifjúságot küldjön a nemzet küzdőtereire.